A csíkszeredai székhelyű Kriterion Alapítvány 2007-ben elhunyt alapító elnökének, Domokos Gézának a kezdeményezésére 1996-tól Kriterion Koszorúval jutalmazza azokat a személyiségeket, akik nem csupán az erdélyi magyarság tudástárát gazdagítják és alkotókészségét bizonyítják, hanem értékteremtésüknél fogva Európa és a világ szellemi áramlataiba is bekapcsolják ezt a közösséget. Két évtized alatt a kitüntetést jelentős életművel vagy kimagasló alkotásokkal rendelkező történészeknek, nyelvészeknek, irodalomkritikusoknak, színházi rendezőknek, a művészeti életet szervező képzőművészeknek, társadalom- és természettudósoknak itélték oda. Az Alapítvány kuratóriuma úgy döntött, hogy idén a Kriterion Koszorút Molnár Levente Liszt Ferenc-díjas operaénekesnek itéli oda. Molnár Levente Gyergyóremetén született 1983-ban, és a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola magánének szakát végezte. Pályafutása az aradi Nemzeti Színházban kezdődött, 21 évesen pedig Budapesten, a Magyar Állami Operaházban játszott főszerepeket. 2007-ben Wales fővárosában, a Cardiff-i Énekversenyen figyeltek fel nemzetközi szinten is kirobbanó tehetségére, az elkövetkező években számos európai fővárosban, sőt Tokióban és a New York-i Metropolitan közönsége előtt is fellépett, világhírű karmestererekkel működve együtt. Molnár Leventét szoros kapcsolatok fűzik a szülőföldjéhez, fontos feladatának tekinti, hogy a komolyzene a Székelyföldön is teret hódítson, és az itteni tehetséges fiatalok eljussanak a világ híres színpadaira. Rendszeresen felkészíti, támogatja az erdélyi és székelyföldi tehetségeket, hogy sikerrel szerepeljenek többek között a magyarországi Virtuózok komolyzenei tehetségkutató versenyen. Nemrég egy újságíró a következő kérdéssel fordult hozzá:?Sokan és sokat beszélnek a székelyföldi tehetségekről, de felemelkedésükbe kevesen fektetnek energiát, pénzt. Önnek ez miért ilyen fontos?- hangzott a kérdés, mire a világ legtöbbet foglalkoztatott, harminchárom éves magyar operaénekese így válaszolt: – A kulturális, földrajzi térképen csak úgy tudunk megmaradni, ha vannak emblematikus alakjaink. Ha azt mondja valaki, hogy Erdélyre, vagy az ott élő magyarokra gondol, akkor a tehetségekre gondoljon. Három-négy év alatt olyan komolyzenei tehetségeket tudunk kinevelni, akikre valóban büszkék lehetünk. És nemcsak pénzről van szó, ez elsősorban akarat kérdése. Figyelni kell arra, ki tartja itthon a frontot, ki akar úgy visszajönni, hogy valamit hozzon is. Nem mindegy, hogy egy tehetség miként hagyja el az országot. Van, aki úgy megy el, hogy fellélegzik: de jó, hogy megszabadultam. De van, aki úgy megy el, hogy hálás marad az indíttatásért. Én is így vagyok. És mindig úgy jövök vissza, hogy mindezért adni kell valamit, küzdeni kell, hogy a tehetségek ne vesszenek el, hogy megismerjék és elismerjék.? Annak a Molnár Levente operaénekesnek a szavai ezek, akinek a New York-i, Metropolitan-beli fellépéséről néhány hónappal ezelőtt elragadtatva írt az amerikai sajtó, és akinek ma este hét órától adják át a Kriterion Koszorút Csíkszeredában.
Május elseje
Május elsején rendszerint belefulladt valaki a medencébe – ezzel a példázatértékű mondattal traktált édesanyám, ha a jeles munkaszüneti napon, a munka ünnepén kölyökkoromban netán a Bánffy-fürdőre menni kerekedett kedvünk.
Tovább...Kisasszonyok alkonya?
Emlékszem, hogy gyerekkoromban a 80 éves tanítónénit az egész falu Mária kisasszonynak szólította. S az idős hölgy szinte már büszkén viselte a megnevezést. Nem talált férjet, vagy őt nem találták meg, azt már nem tudom, így aztán gyereket sem szült. De mi mindannyian a gyerekeinek számítottunk. Gyakorta még játszani is az ő udvarára jártunk.
Tovább...Kormányok és ormányok
Nem hagy nyugodni a fehér elefánt. Hiába kérlel józanabbik énem, hogy töröljem le elmém tájképéről e képzeletbeli lényt, makacsul felbukkan újra és újra, sőt egyre jobban világít, minél jobban igyekszem halványítani képét.
Tovább...Rafi
Négy esztendővel ezelőtt jelent meg a 2017-ben, hatvan éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt kiváló képzőművésszel, Nagy Ödön életével és munkásságával foglalkozó monográfiám, amelyben arról is szó esett, hogy a művész a gyergyószárhegyi alkotótáborban, amely éppen idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, többször is találkozott a községben élő Rafi Lajossal, a cigány költővel.
Tovább...