Úgy gondolom, hogy a kedves hallgatók csak nagyon ritkán találkoztak a ?csurdalék? szóval, ha egyáltalán mostanig megütötte a fülüket. De ha eddig nem figyeltek fel rá, akkor az elmúlt napokban Hargita megyében bőven volt alkalmuk arra, hogy megismerkedjenek vele, hiszen a különböző közleményekben főszereplővé lépett elő. A napokban adták át ugyanis rendeltetésének a legnagyobbrészt uniós pénzből megvalósított gyergyóremetei hulladéklerakót, amely nem tudni még pontosan mennyi időn belül, de Székelyudvarhely kivételével az egész megye háztartási hulladékát legalább ötven százalékban feldolgozza, a maradékot pedig tárolja. Ez utóbbi műveletben olyan biztonsági rendszereket képeztek ki, amelyek nem engedik, hogy a szemétlé, azaz a csurdalék, beszivárogjon a mélyebben fekvő földrétegekbe és szennyezze a talajvizet. Az avató ünnepség sok éves kálváriának vetett véget, jó ideig ugyanis nem sikerült a hulladéklerakónak helyet találni, a lakosság tiltakozása miatt több községi tanács és polgármester is elállt a tervtől és végül Remete jött rá arra, hogy a maga kettőszáz munkahelyével és helyben fizetett adójával ez egy kiváló beruházás a település számára, a kockázat pedig gyakorlatilag egyenlő a zéróval. Az eredmények máris látszanak, hiszen a Csíkszereda melletti óriási szeméttelepet és több község szeméttelepét bezárták, leföldelték, befűvesítették és gyakorlatilag visszaadták a természetnek. De megtörtént már mindez Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen és Kovásznán is, országos adatokat véve figyelembe pedig immár harminckét olyan úgynevezett komplex hulladékkezelő állomás létesült Romániában, amely hosszú távon megoldja a szemétgondokat. Persze, csak akkor, amikor működni kezdenek, erre viszont egyelőre csupán a besztercei képes. Mindegyik hulladéklerakónak ugyanis működtetőre van szüksége, mert pedig erre nem is hazai, hanem uniós közbeszerzést írnak ki és ezeknek a végkifejlete nem egyszerű. A hulladékkezelés és értékesítés ugyanis jelentős profitot képző vállalkozás és meglehetősen sokan tülekednek érte, ami azzal is jár, hogy a ki nem választott pályázók még hosszú hónapokon át pereskednek egymással, valamint a közbeszerzések kiíróival. És marad még egy alapkérdés: a lakosság mennyire tudatosan kapcsolodik be a szelektív hulladékgyűjtésbe, hiszen lakások, családok, intézmények, cégek állnak a kiinduló pontokon és nélkülük nem működik a rendszer. Az elmúlt hetekben-hónapokban karavánok járták a vidéket és nem utolsorban az iskolákat, hogy emberközelben beszéljenek a szelektív hulladékgyűjtés fontosságáról, de tartok tőle, ha nem vezetnek be különböző pénzügyi ösztönző rendszereket, akkor a ráolvasás nem segít. Majd meglátjuk, mit hoz a jövő, de annyi bizonyos ? hogy digitális nyelven szóljak ? a hulladékgyűjtés hardverjei és szoftverjei elkészültek, most már csupán arra kell törekedni, hogy működjenek is, ne maradjon elfekvő tőke, mert túlságosan nagy összegeket ruháztak be ahhoz, hogy a csurdalékokkal mindenütt megbirkózzanak.
Milyen legyen a jó könyvbemutató
Kedves hallgatóim. Néhány óra múlva szülővárosomban, Nagyszalontán fogom bemutatni legújabb könyvemet, amelyiknek a címe: Szerelem, Szeku, idegméreg. Ehelyt azonban nem a saját írásomat szeretném reklámozni, hanem az esemény apropóján fogalmaznék meg néhány gondolatot a könyvbemutatóról, mint műfajról.
Tovább...A családról
Május minden esztendőben a családok hónapja. Kezdődik Anyák napjával és záródik a Gyermeknappal. A két csodálatos ünnep mértani közepébe pedig beékelődik a Család Nemzetközi Napja, amelyet május 15-én tartunk.
Tovább...Múzeumlátogatás
Nagyon vegyes összetételű, Európa nyugati és keleti országaiban élő kisebbségi újságírókból álló csoporttal jártam a hét végén Hargita megye nyugati és keleti peremén.
Tovább...Az újragondolt szülőföld
Azon gondolkodtam, hogy elbeszélgethetnénk a történelemmel meg az irodalommal.
„Milyen érdekes, és milyen elkeserítő is, hogy az erdélyi író legfőbb kérdése ezelőtt háromszáz évvel szinte ugyanaz volt, mint ezelőtt száz évvel, és mint ma is elég gyakran: hogyan lehet megtartani a szülőföldet legalább a könyvekben?” – mondta Markó Béla az idei csíkszeredai könyvvásár megnyitóján; a szöveget a Transtelex közölte.