Április elseje hagyományosan a bolondok, pontosabban a bolondozások napja, amikor bárki a legképtelenebb tréfát űzheti embertársaival – tartotta a régi hagyomány. A bolondok napi szokások közé tartozik többek között az álhírek terjesztése is. Ha valakit április elsején rászednek, akkor a „bolondját járatják vele”, így ő lesz „április bolondja”.
Történészek szerint a bolondok napjának eredete 1582-re nyúlik vissza, amikor Franciaország a Julianus-naptárról áttért a Gergely-naptárra, miután a tridenti zsinat 1563-ban felszólította erre. Így azok az emberek, akik csak „lassan értesültek” a hírekről, esetleg nem vették észre, hogy az új év kezdete január 1-jére tolódott, azok március utolsó hetétől április 1-ig folytatták az ünneplést. Ezért is váltak a viccek és álhírek célpontjává, és elkezdték őket „április bolondjának” hívni. A korabeli csínytevések közé tartozott például, hogy papírhalat helyeztek emberek hátára, és „poisson d’avril”-nak (magyarul áprilisi halnak) hívták őket, ami állítólag egy fiatal, könnyen fogható halat és egyben egy hiszékeny embert is jelentett.
Egyes történészek a bolondok napját olyan fesztiválokkal is összekapcsolták már, mint például a Hilaria, amelyet az ókori Rómában március végén ünnepeltek a Kübelé-kultusz követői. Ilyenkor az emberek álruhába öltöztek és polgártársaikat, de még a bírókat is kigúnyolták. Mások azt feltételezik, hogy a bolondok napja a tavaszi napéjegyenlőséghez, vagyis az északi féltekén a tavasz első napjához kötődik, amikor az anyatermészet „megbolondította” az embereket a változó, kiszámíthatatlan időjárással.
Míg a bolondok napjának pontos eredetét homály fedi, a média bolondok napi poénjainak felkarolása biztosítja a nem hivatalos ünnep hosszú élettartamát.
A modern időkben sokan várták április elsejét, hogy jól kidolgozott bolondok napi álhíreket és vicceket alkossanak. A BBC csatorna 1957-ben például arról számolt be, hogy a svájci farmerek rekord spagettitermést tapasztaltak, s közben olyan felvételek voltak láthatóak, amelyeken az emberek tésztát szüreteltek a fákról. Brittek kezdtek érdeklődni, hol lehet svájci spagettifákat vásárolni. 1878-ban sok amerikai készpénznek vette, hogy Edison a fonográf után olyan készülékkel állt elő, amely a földet gabonává, a vizet borrá változtatja, így megoldja az éhezés kérdését. Egy angol napilap közzétette, hogy a híres Big Ben órája digitálisra vált.
Több országban többször is elhitték, hogy az időszámítás óra és perc, hónap és év helyett tízes alapú lesz. A múlt század elején egy francia lapban az jelent meg, hogy lebontják az Eiffel-tornyot és ócskavas kereskedők tömege gyűlt össze, hogy licitáljon Párizs jelképére.
Az első internetes április 1-jei tréfa valószínűleg 1984-ből származik, amikor a holland Piet Beertema azt terjesztette el a világhálón: a Szovjetunió csatlakozni akar a mai internetes fórumok elődjének tekintett usenet hálózathoz, mert a kommunista párt akkori főtitkára, Konsztantyin Csernyenko szabad vitafórumot keres.
Olvasom, pszichológusok véleményét, hogy a klasszikus áprilisi tréfa napjainkra szinte teljesen kiveszett, mert az egyre gyanakvóbb emberek e mai szemmel gyermeteg csínyeket azonnal felismerik. Erre csak hitetlenül ingatom a fejem. Szerintem nem veszett ki a polgárok félrevezetése, csupán több hónapos lett a bolondja járatás választási kampányban, s a kormányok sajtótajékoztatóin… Tegnap a kormány elhitette, hogy mérsékli az üzemanyag drágulást, aki elhitte, ma boszankodhatott, hogy a gázolaj, benzin tíz banival lett csak olcsóbb. És ennek már fele sem tréfa…