Ma az irodalom kerül a középpontba, egyrészt azért, mert közeledik Arany János születésének a 209. évfordulója. A nagyszalontai születésű költő 1817. március 2-án látta meg a napvilágot, tehát egy év múlva, 2027-ben ünnepeljük a születésének a 210. évfordulóját.
Most egy-két másodpercre visszautazom az időben kilenc évet, a 2017-es esztendőhöz, amelyet a 200. évforduló kapcsán a magyar Országgyűlés és a Magyar Tudományos Akadémia Arany János-emlékévvé nyilvánított. A számlatan rendezvény felidézése helyett ezúttal egy idézetet osztok meg a költőtől, aki a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára is volt… 1875-ben kihangsúlyozta, hogy „…a legszigorúbb orthológia sem tilthatja meg, hogy a költő, ha lelke van, olykor a hevülés percében vagy jellemző kifejezés okáért új szót és szólamot ne teremtsen…”. Arany János a magyar irodalom egyik legismertebb és legjelentősebb alakjaként nagymértékben hozzájárult a magyar nyelv gazdagításához.
Március 3-án újabb jelentős téma kerül előtérbe, ugyanis a békéért küzdő írók világnapja lesz; magát a megnevezést a szabályzat szerint csupa kisbetűvel írjuk. A jeles nap gondolata a békétlenséget és megosztottságot is jelző berlini fal két oldalán született meg, a Nemzetközi Pen Club hirdette meg a hidegháború idején, 1984 júniusában, ugyanis az akkor alapított Írók a Békéért Szövetséghez csatlakozó szerzők így akarták felhívni a figyelmet a béke fontosságára, valamint a háború veszélyeire és az embertelenségre. Ezúttal Radnóti Miklóstól ragadok ki egy idézetet. „Igaz, jó szerteütni néha, de békében élni is szép lenne már s írni példaképpen.” Most pedig fontosnak tartom megemlíteni, hogy február 24-én volt Révai Miklós nyelvész születésének 276. évfordulója. A mai Nagyszentmiklós területén látta meg a napvilágot, az ő nevéhez fűződnek többek között a helyesírás és a nyelvtudós szavak. A máig élő szóelemző helyesírási alapelvet képviselte, ugyanakkor a Magyar irodalmi régiségek című művében közreadta legrégebbi összefüggő nyelvemlékünket, a Halotti beszédet, s a szöveget tudományos magyarázatokkal látta el. E könyv kapcsán a magyar történeti nyelvészet alapítójaként emlegetik. Számos tankönyv, többek között egy ábécéskönyv, valamint egy helyesírási és ékírási (szépírási) könyv fűződik a nevéhez, sőt a zs betű jelenlegi formáját is Révai Miklósnak köszönhetjük.