A napokban több, az egészségügyi ellátással kapcsolatos hír kavarta fel az állóvizet. Nem lepett meg az, hogy kivizsgálást indítanak az állami munkahelyén munkaidőben lévő sebész ellen egy magánklinikán végzett műtétei miatt, viszont megdöbbentett az, hogy Borsabányán egy beteg hozzátartozói bántalmazták a beteg újraélesztésén fáradozó orvost. A legolvasottabb hazai magyar hírportál idézi a Máramaros megyei rendőr-főkapitányság által kiadott közleményt, miszerint pénteken koraeste rárontottak az orvosra egy beteg hozzátartozói, mialatt az épp a beutaltat próbálta újraéleszteni. Erőszakosan léptek fel vele szemben, szemüvegét is eltörték – írja az idézett forrás, amely közli Raed Arafat, az Országos Katasztrófavédelmi Hatóság vezetője egyértelmű álláspontját is, miszerint: zéró toleranciát kell tanúsítani az erőszakkal szemben, főleg ha az életmentők ellen irányul.
Ennek kapcsán jutott eszembe egy másik elgondolkodtató eset, amelyről a tévéadók számoltak be tavaly november végén a Galac megyei kórház egyik sebészorvosa által közösségi oldalán közzétett beszámoló alapján. Az orvos perianális, azaz végbélnyílástájéki tályogot fedezett fel egy hozzáforduló betegen és azonnali sebészeti beavatkozást javasolt neki. A beteg azonban elégedetlen lévén az orvos magatartásával, azt mondta: „Hagyja már, adjon egy antibiotikumot és elmúlik; még volt ilyen bajom és elmúlt”. Hosszas ellenkezés után azonban beadta a derekát, beleegyezett abba, hogy alaposabban megvizsgálják. Így hamarosan elkészült az orvosi képalkotói és a laboratóriumi vizsgálat, s az eredmények birtokában az orvos tájékoztatta a beteget, a tályog jól körülhatárolt, nem képződtek mellette újak és könnyedén eltávolíthatja műtéti úton, majd felír egy antibiotikumos kezelést, hogy a szervezet legyőzze a fertőzést. Az orvos szerint a beteg nyilván nem örvendett a lehetőségnek, de beleegyezett a műtétbe, amit sürgősen el kellett végezni, ugyanis a nagyméretű tályog már egy hónapja gondot okozott neki. Az orvos beszámolt arról, hogy a műtét mindössze 20 percet tartott, sikerült eltávolítani a tályogot és megtisztítani a körülötte lévő szöveteket és megkezdték az antibiotikumos kezelést. A meglepetés a másnapi viziten érte az orvost: Mennyit tartott a műtét? – szegezte neki a kérdést a beteg. Ha jól emlékszem, húsz percet – hangzott a válasz. Megkérdeztem a mesterséges intelligenciát a telefonomon, s azt a választ kaptam, hogy a műtét egy órát kellett volna tartson. Mit nem végzett el? – lendült támadásba a beteg. – Hagyott még bennem némi fertőzést a következő alkalomra is? – ripakodott rá, mint egy szigorú tanár a puskázáson fogott diákra. Majd a műtét helyén elhelyezett drénre mutatva megkérdezte: Mi ez? Egy drén, amely arra hivatott, hogy a még kialakuló gennyet elvezesse – hangzott a válasz. Miért maradt genny? – méltatlankodott a beteg. – Ha egy órát tartott volna a műtét, nem maradt volna genny, és nem lett volna szükség drénre, igaz? – vonta kérdőre az orvost. Gondolom, hiábavaló volt a magyarázat, miszerint a tályog hatalmas volt, a fertőzés pedig elterjedt a szervezetben, s az antibiotikum szerepe azt legyűrni.
Orvosismerősöm is mondta, hogy újabban egyre gyakrabban keresik fel olyan betegek, akik nem kérnének az orvosi vizsgálatból, mert tutibiztos diagnózissal érkeznek, ráadásul azt is tudják, hogy azt milyen gyógyszerekkel lehet gyógyítani – csak éppen a patikában nem adják ki vény nélkül, s az orvos csupán a recept kiállításához szükséges.
Ez a magatartás vezet a galaci sebész által vázolt helyzethez, s idegesebb fajta emberek esetében ez vezet ahhoz, hogy ha az orvos nem azt teszi, mint amit tőle elvárnak, akkor nekiesnek és jól elagyabugyálják, mint ahogy történt a borsabányai kórházban. No meg ez a mindent jobban tudás – ugye, megmondta a telefondoktor vagy a mesterséges intelligencia –vezet ahhoz is, hogy egyre többen utasítják el az oltásokat, és emiatt például szűk egyéves referenciaidőszakban az Európai Unióban jegyzett 32 ezer kanyarós esetből 27 ezret Romániában regisztráltak. Mert mi mindenkinél mindent jobban tudunk!