A rádió mai világnapjának témája a mesterséges intelligencia és a rádió kapcsolata. Az UNESCO 2011-ben nyilvánította február 13-át a hangsugárzás világünnepévé. A hónap és a nap kiválasztása történelmi jelentőségű eseményt idéz, mégpedig 1946. február 13-át, amikor az ENSZ-nek ez a szakosított intézménye megalapította saját rádióját.
Alig egy évvel a második világháború vége után szánta el magát erre a szimbolikus gesztusra. A rádió a legtöbb országban már addig is szerves része volt a történelmi eseményeknek, gondoljunk csak arra, mennyire pótolhatatlan eszköz volt a harmincas években Roosevelt amerikai elnök számára az akkori merész szociális-gazdasági programjának, a New Dealnek a népszerűsítésében. Ez erősítette a bizalmat a kormány iránt a nagy gazdasági világválság idején. A rádió tehát a politikai kommunikáció forradalmi eszköze lett. A második világháborúban pedig kifejezetten stratégiai jelentőségű médiummá vált. Gyors híreket közvetített a fronthelyzetről, a lakosság onnan értesült az elnöki és katonai bejelentésekről, például a Pearl Harbor elleni támadás híre is rádión keresztül jutott el az emberekhez.
A későbbiekben persze a hangládának több, sokkal hatásosabb vetélytársa született a tömegtájékoztatás terén. Sokan gondolhatták úgy, hogy a televízió, sőt, az internet teljes mértékben kiszorítja majd a hangsugárzó adókat. Az élet azonban megcáfolta ezt a jövendölést, hiszen a távhangadó eszközre továbbra is szükségünk van. A televízió, a számítógép-monitor az adott pillanatban teljes fület és szemet igényel, akkor nem lehet mással foglalkozni. A rádiót viszont akkor is tudjuk hallgatni, amikor éppen gépkocsit vezetünk, vacsorát főzünk, szemet pihentetünk. A hanghídnak tehát egyenrangú szerepe van a tájékozódásban, ismeretterjesztésben, szórakoztatásban. Ezen kívül kulcsfontosságú a vészhelyzeti tájékoztatásban, a közösségek összekapcsolásában és a véleménynyilvánítás szabadságában.
A mesterséges intelligencia megjelenése azonban némileg megkavarja a helyzetet. Hiszen ez a találmány mindenfajta manipulációra, becsapásra, illúziókeltésre alkalmas, annyira, hogy abban már nemcsak az éppen rádiót hallgató ember, hanem maga a nagybetűs Ember is elveszhet. Tudjuk, hiszen arról szól az a megannyi mai cikk, tanulmány, vélemény, hogy a mesterséges intelligencia (az angol rövidítésű AI) alternatív valóságot képes egyre kifinomultabb módon gerjeszteni, például bárkinek a hangját, érvelését, gondolatvezetését tudja utánozni az eredetire „megszólalásig” hasonlítóan.
Ez korunk nagy csapdája, a világra leselkedő legnagyobb veszély. Az UNESCO ezért hirdette meg éppen ezt a témát az idei világnap alkalmából. A szakosított intézmény honlapján ugyanakkor hosszan sorolja a mesterséges intelligencia jótékony hatásait, előnyeit is, hatalmas technikai lehetőséget tulajdonítva ennek a modern eszköznek. Nemcsak alááshatja, hanem kifejezetten erősítheti a hallgatói bizalmat, a hitelességet, hatékonyabban képes közvetíteni a társadalmi értékeket.
Persze csak akkor, ha etikusan és felelősen használjuk – olvashatjuk a honlapon. Ez esetben a technológia partnerré válik, gondoskodik a rutin feladatok ellátásáról, például a műsorok ütemezéséről vagy a hangfelvételek nyomon követéséről. Segít a közönség mélyebb megértésében, a hirdetéseknek és a hallgatók igényeinek az összekapcsolásában, s ezáltal a bevételek növelésében. Képes személyre szabott élményeket nyújtani, valós idejű interakciót biztosítani. Az AI-t kitűnően lehet használni a tények ellenőrzésére, a források hitelesítésére, az archívumok gazdagságának újrafelfedezésére és a tényszerűség növelésére.
Az UNESCO viszont felhívja a figyelmet arra, hogy a mesterséges intelligencia önmagában nem helyettesítheti a rádiós szakemberek és műsorszolgáltatók szerepét a közösségformálásban és a megbízható tájékoztatásban. A különféle riportok helyszíneire csak a hús-vér ember mehet el, aki ott csak hús-vér riportalanyokat szólaltathat meg. Az AI képes virtuális riportert és virtuális riportalanyt utánozni oly módon, hogy az a beszélgetés meg sem történik. Hangokat, gondolatmeneteket, valós emberi kérdéseket és válaszokat is tud generálni az éterben, de a rádiós beszélgetésekben elhangzó megdöbbenéseket, felszisszenéseket, életszerű apró mordulásokat, a nemzeti összetartozásra utaló sóhajokat vagy éppen a csendek sokatmondó pillanatait soha nem lesz képes hitelesen hallatni a rádiókészülékek hangrezgésein keresztül.