Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban tegnap, a Magyar Kultúra napján mutatták be azt a Márkos András festőművész összegező kiállítását kisérő katalógust, amelyet a tavaly, a tárlat megnyitására költségvetési megszorítások miatt nem tudtak megjelentetni. A kiadványban egy közel hatvan oldalas tanulmány idézi fel a kevésbé ismert erdélyi művész életét és munkásságát, amelyet most dióhéjban megpróbálok összefoglalni.
Márkos András 1950-ben született Csíkszeredában, a városhoz tartozó Csíksomlyón. Érettségi után, 1969 és -73 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd a szülőföldjére tért vissza és rövid átmenet után a csíkszeredai Megyei Múzeumban kezdett dolgozni, a képzőművészeti vonatkozású egyházi gyűjtemények kezelését és restaurálást bízták rá.
Három esztendő után azonban a saját képzőművészeti alkotásaihoz közelebb álló munkahelyet keresett és díszlettervezőként a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház alkalmazta. Minthogy az évek során sorozatosan állított ki, elsősorban grafikáira felfigyeltek a jónevű művészetkritikusok és 1980-ban, harmincéves korában, elnyerte a Bécsi Képzőművészeti Akadémia két éves ösztöndíját. Az osztrák fővárosból azonban nem tért vissza, Amerikába távozott majd a németországi Leonbergbe költözött át, ahol többek között megalapította a Die Gruppe, A Csoport nevű művészi tömörülést, amellyel Európa és világszerte egész sor olyan kiállításon vett részt, amelyek megalapozták nemzetközi hírnevét. Ehhez járult hozzá az akciók és installációk terén kifejtett munkája a különböző németországi Documenta seregszemléken és más országokban.
Márkos több, már ismert és elismert képzőművész felfogását követve, a művészetnek és a művészeknek abban az úgymond abszolút szabadságában hitt, amelynek talapzataként az a gondolat áll, miszerint a művészt elképzeléseiben nem befolyásolhatja senki és semmi, a művészi gondolatok kivitelezése elé nem állíthatók semmiféle korlátok, a művészet öntörvényű.
Különböző országok műkritikusai szívesen sorolják a múlt század ötvenes éveiben főként az Egyesült Államokban előretörő és azóta világszerte elterjedt, absztrakt expresszionizmusnak nevezett képzőművészeti irányzathoz. Ennek művelői úgy vélekedtek, hogy az igazán őszinte, belülről fakadó képeken nincs helye semmiféle emberi vagy tárgyi alaknak, a nonfiguratívitásnak pedig olyan erőteljes érzelmi töltéssel kell társulnia, amely a szabad, bármiféle megkötöttség nélküli tudatalattiből fakad.
Márkos alkotásai helyet kaptak a világ több modern képzőművészeti köz- vagy magángyűjteményeiben, ott vannak nemzetközi intéményekben, bankokban, közigazgatási hivatalokban. Performanszainak, installációinak fotó- és videódokumentálása ugyancsak többfele megtalálható.
Ő maga az 1989-es romániai változások után többször is visszatért szülőföldjére, Gyergyószárhegyen hozott létre egy nemzetközi kiállító központot, majd 70 éves korában, 2020-ban Brassóban hunyt el és ott is hamvasztották el.
A Csíki Székely Múzeum még néhány napig megtekinthető kiállítása, és maga a katalógus, egy olyan modern művész életművére tekint vissza, akit világszerte jobban ismernek mint itthon, ezért ezt az űrt szerette volna pótolni és ehhez hozzájárulnak a kiállítás igen erőteljes sajtóvisszhangjai, többek között a közszolgálati televízió bukaresti magyar adásának a héten sugárzott összeállítása, amely természetesen a világhálón bármikor megtekinthető.