Nemrég jelent meg Magyarországon Debreczeni-Kis Helga – művésznevén Helka – első önálló lemeze (CD-je) Tündevény címmel. Mielőtt azonban a nagyközönség előtt már nem ismeretlen fiatal előadóról és művészetéről írnék néhány gondolatot, távolabbról kezdem és arról értekezek, hogy milyen szerepe van ma a hagyományoknak általában és a népzenének különösen az életünkben. Egyfelől eláraszt bennünket az üzletiesített hagyomány inspirálta, de nem ritkán giccses zene, másfelől pedig az autentikus népzenével nemigen tudunk mit kezdeni. Eszembe jut, hogy mintegy másfél hónapja voltam Simion Bogdan-Mihai (Cobzarul) koncertjén, aki arról beszélt, hogy minden román obligát módon büszke a dojnákra, mint „a román néplélek művészi megjelenítésére”, viszont – és őt idézem – „látniuk kellene a menyasszony szemrehányó tekintetét, ha egy lagzin a második dojnát is elkezdjük énekelni”. A vitathatatlanul értékes népzene nem könnyen hozzáférhető laikusok számára, nem lehet rájuk táncolni és még csak arra sem alkalmas, hogy nemzeti büszkeség feszegesse a keblünket, hiszen a hiteles népi kultúrától távol áll a giccses nacionalizmus. Büszkék vagyunk a népzenénkre, csak éppen nem szeressük meghallgatni.
A fenti ellentmondást már hosszú ideje népzene-feldolgozásokkal próbálják áthidalni az előadók. Hallgattam már Bartók román táncainak dzsesszesített változatát (nem is volt rossz), a „Béreslegény, jól megrakd a szekered…” kezdetű dalt popfeldolgozásban (rettenetes volt), s mindennek a legalja, amikor felcsendül a Tavaszi szél vizet áraszt mulatós stílusban (a „Csikósok, gulyások-at még nem hallottam elrappelni, de fel vagyok rá készülve).
És akkor jön Helka, aki úgy nyúl a népzenéhez, hogy korszerűen értelmezi azt anélkül, hogy meghamisítaná, kiforgatná, megerőszakolná vagy kiherélné. Jó példája ennek a Tündevény, amelyben úgy kísérletezik, hogy az eredeti dalokat új megvilágításba helyezi, játszik velük, közel hozza a hallgatóhoz.
Itt kell megjegyezni, hogy Debreczeni-Kis Helga aktívan jelen van a közösségi oldalakon, ahol értékes ismeretterjesztő munkát is végez. Nemcsak előadja a népdalokat, de elemzi is őket, bevezeti nézőit az olyan fogalmakba, mint a sorszerkezet vagy a kádencia, miáltal azok értőbb hallgatói lesznek a népzenének. Itt azonban nem áll meg, hanem saját szerzeményeit is bemutatja, amelyek nagy része szintén a népzenei elemek szabad felhasználásával íródtak. Élővé teszi a muzeális dallamokat, miáltal hozzásegít azok megértéséhez és befogadásához.
Végül pedig álljon itt egy személyes vallomás is. Jómagam hosszú ideig finoman szólva nem rajongtam a citeramuzsikáért. Első élményeim nem voltak különösebben felemelők, ezért némiképp lesajnáltam ezt a hangszert. Minden megváltozott azonban, amikor felfedeztem Helka citeramuzsikáját. Ha szabad ezt mondanom, akkor Debreczeni-Kis Helga egyenjogúsította a citerát a többi hangszerrel. Virtuóz előadóként citeramuzsikája sajátos színt ad azoknak a daloknak, amelyeket korábban hegedűn hallgattam.
A Tündevény és Helka egyéb dalai is letölthetők a legismertebb videómegosztó portálokról, javaslom – ha még nem tették – hallgassák meg őket.