Nem hagy nyugodni egy néhány hete, advent első hetében készült Léphaft Pál rajz, amely egy vonalkódra megfeszített Krisztust ábrázol. Ha körülnézünk, ha magunkba nézünk, valóban ezt látjuk. Megfeszített tempóban dolgozzuk végig a decembert, járjuk az üzleteket ajánlatokra vadászva, takarítunk a lakásban, egyre irritáltabbakká válunk, néha gorombáskodunk felebarátainkkal, belekötünk az élő fába is, rosszalva nyugtázzuk mások sikereit, eredményeit, kárörvendünk a mások kudarcán. Szentestére már összeroskadva ülünk a terített asztal mellé, s egyetlen porcikánk sem kívánja a karácsonyi templomba menést.
Egyszóval újra és újra megfeszítjük a szeretetet, sem időnk, sem erőnk nincs hálával arra gondolni, hogy mily kiváltságosok vagyunk mi, emberek, hogy az Ige érettünk, váltságunkra testté lett. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosított minden embert: Ő jött el a világba. Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek. Olyasmit tanított, és tanít nekünk, ami fontosabb minden egzakt tudásnál, minden ismeretnél. Megtanít minket békében élni magunkkal, és békében élni másokkal. Megtanít minket egyházban, közösségben létezni. Megtanít élni. Nem azt mondja, hogy kényszerítsétek felebarátotokat arra, hogy úgy gondolkodjon, mint ti, hogy úgy cselekedjen, ahogy ti, hanem ezt mondja: Új parancsot adok nektek, szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt. Jézus óta a szeretetet, parancsba lehet adni.
S ez a szeretet más, mint a hollywoodi vagy a bollywoodi filmek receptje: az önző és buja világ szerelme. Sík Sándor írja: „máskép szeressünk, édeseim. Nem mint a világ fiai szeretnek, nem szeret, aki csak egyet szeret, nem szeret, aki csak keveset szeret.”
Léphaff Pál karácsonyi rajzán Diogenész-József az emberek között keresi az embert. Miközben a szent család a hordójában van, a filozófus vagy a konzumember meg nem látja.
Olyan korban élünk, amikor Jézus keresi az embert, és nem az emberek között, hanem az emberben, hogy el ne vesszünk.
Hagyjuk az öldöklő könyöklést, harcot, hagyjuk magunkat megáldani.
Áldott karácsonyt, kedves Hallgató!