Még néhány nap van hátra karácsonyig. Egyelőre az ajándékok beszerzésére összpontosítjuk figyelmünket, és sorra vesszük, kinek kívánjunk kellemes ünnepeket. A háziasszonyok listázzák az ünnepi menühöz szükséges alapanyagokat, amelyekből majd töltött káposzta, kocsonya, vagy kürtőskalács lesz. Kiválasztjuk a fenyőfát, esetleg veszünk még díszeket, hogy szépen ragyogjon majd, ha eljön a szenteste.
Azt mindenki tudja, hogy a keresztény hagyomány szerint Jézus Krisztus születését, Isten emberré válását ünnepeljük. Ami a dátumot illeti, a vallástörténészek között nincs teljes egyetértés, hogy Jézus valóban december 24-én vagy 25-én született-e, sokak szerint a karácsonyi dátum később alakult ki, mégpedig történeti és teológiai okokból. Az evangéliumok nem adnak pontos születési időpontot. Lukács említi, hogy a pásztorok „a mezőn virrasztottak” – sok történész szerint ez inkább tavaszi vagy kora őszi időszakra utal, nem télire. Rómában a 4. században rögzült hivatalosan Jézus születésének ünnepe december 25-ére. Ez egybeesett a római Sol Invictus (Legyőzhetetlen Nap) ünnepével és a téli napforduló körüli időszakkal. Egyes elméletek szerint a kereszténység így egy meglévő, népszerű ősi ünnep „helyére lépett”, új tartalommal. De az ünnep lényege nem is a pontos dátum, hanem annak üzenete.
Így gondolták ezt az első világháborúban a lövészárkokban gubbasztó katonák is, akik a szeretet ünnepének idejére felfüggesztették egymás gyilkolását. Az 1914-es karácsonyi fegyverszünet a legismertebb és legjobban dokumentált eset. A nyugati fronton a brit, francia és német katonák karácsony estéjén saját elhatározásukból beszüntették a támadásokat, együtt énekeltek, halottaikat közösen temették el, ajándékokat, cigarettát, csokoládét cseréltek. Nem központilag rendelték el, alulról szerveződő, spontán események voltak ezek. Nyilvánvaló, hogy a hadvezetés később kifejezetten tiltotta az ilyen „barátkozást”.
Más háborúkban is voltak korlátozott karácsonyi tűzszünetek, kevésbé látványosak, gyakran csak rövid ideig tartottak. Így a katonák levették ujjukat a puskák ravaszáról vagy a gránátvetők indítógombjáról Olaszországban vagy a keleti front egyes szakaszain. A koreai háborúban is időnként rövid, helyi tűzszünetek léptek életbe ünnepek idején, főleg sebesültek összegyűjtésére. Hasonló esetekre volt példa a kilencvenes években a boszniai háborúban, de a tűzcsendek gyakran törékenyek voltak. Nem tudjuk, lesz-e hasonló néhány nap múlva az ukrajnai háború frontjain, egyelőre semmiféle tűzszünet nem látszik megfoganni.
Mi, akik nem is vagyunk olyan messze a fegyverek dübörgésétől, de mégis békében készülünk, elgondolkozhatnánk azon, hogy valóban legjobb önmagunkat akarjuk-e elhelyezni a fenyőfa alá, s hogy az értékes vagy szórakoztató ajándékok is közvetíteni fogják-e ezt az igazi belső szándékunkat.
A nemrég elhunyt Ferenc pápa is erre gondolt, amikor néhány évvel ezelőtt azt hangsúlyozta, hogy karácsonykor „önmagunkat adjunk ajándékba”, vagyis – mint fogalmazott – az igazi karácsonyi ajándék a Jézus szellemében ingyen nyújtott szeretet, amely testvériségre és gyengédségre késztet. A karácsony nem jelenthet pusztán gazdag tárgyi ajándékokat és jókívánságokat, nem nélkülözheti a hitet és az emberséget – mondta az egyházfő.
Az élet azonban nem csak ünnepekből áll, emberségünket, lelkiismeretünket a közöttük lévő időszakok teszik próbára nap mint nap. A karácsony sem ment fel bennünket az alól, hogy az esztendő minden egyes napján tartsuk távol magunktól a kétszínűséget, a rosszindulatot. Csakis év közbeni magatartásunk fogja hitelesíteni minden karácsonyunkat. Így nyer értelmet József Attila verse, amelyben azt írja: „Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhánkat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre”.
A mai bonyolult politikai helyzetekben, persze, nem kell feltétlenül gonosznak lenni, a rosszhoz elegendő, ha az ember pusztán rosszul akarja a jót szolgálni. Lelkünk ruháját az is bepiszkítja, ha pusztán tudatlanságból, oda nem figyelésből, politikai hiszékenységből, felhergelt indulatokból vagy korszerűtlenül bigott vallási megrögzöttségből szolgáljuk a gonoszt.