Hallgatóink közül bizonyára sokan ismerik Bródy János egy nagyszerű dalát, A királylány balladáját. Az alapigazságot megfogalmazó mű egy közismert népmesei motívumból indul ki: a sárkány fogságában szenvedő királylányt a hős herceg megmenti, megszerezve annak királyságát és fele leányságát (vagy fordítva?), egybekelnek és úgy tűnik, hogy a mese szép véget ért, ám a herceg lassan ugyanolyan zsarnokká válik, mint a sárkány és a „mátrix újra működik”, s a királylány új hercegre vár, aki minden bizonnyal majd megjelenik, megmenti, majd ő is zsarnokká válik és mind így…
Ezt a dalt juttatta eszembe az, ami a honi igazságügy körül a szemünk előtt zajlik. Jusztícia királylányt 2010 és 2018 között fogságba ejtette a kétfejű sárkány (lásd: binomiális együttható), amelyiknek egyik feje az igazságszolgáltatást vezető politikailag kinevezett személyek (Monica Macovei, volt igazságügy-miniszter, Livia Stanciu a legfelsőbb bíróság volt elnöke, jelenlegi alkotmánybíró, Laura Codruţa Kövesi, az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) volt vezetője, Augustin Lazăr, a Legfőbb Ügyészség volt vezetője), másik feje pedig a Florian Coldea által irányított titkosszolgálatok voltak. Az együttműködési megállapodások által lefedett időszakban, 2010 és 2020 között, a büntető igazságszolgáltatási rendszer nagy része a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) fiókintézményeként működött, visszaélve a törvényekkel és eltorzítva az igazságszolgáltatás szerepét. A televíziós igazságszolgáltatás, a törvénytelenül meghozott ítéletek, a „levajazott” bírói tanácsok és gyűlölettől fröcsögő tárgyalások jellemezték ezt az időszakot. A SRI–DNA duett egyrészt a bírák illegális megfigyelése és megfélemlítése, másrészt pedig egyes bírák és ügyészek bűnrészessége révén valóságos bírósági terrort gyakorolt. Ez utóbbi kisebbség akkoriban kiváltságos helyzetben volt, és a bírósági rendszer csúcsán minden adminisztratív és vezetői hatalmat magához ragadott, miközben a média sztárjai és a nem kormányzati szervezetek hősei is voltak. A rendszer kedvezményezettje pedig Traian Băsescu volt, aki a „binomiális együttható” segítségével börtönbe küldhette politikai ellenfeleit.
És ekkor jött „a herceg”, azaz a szociáldemokrata kormány és Tudorel Toader igazságügy-miniszter, aki az igazságügyi törvények módosítása révén gyökeresen megváltoztatta a helyzetet. Az együttműködési megállapodásokat eltörölték, a „binomiális együtthatót” feloszlatták, és a jogrendszer fokozatosan visszatért a normális működéshez.
A törvények módosítása a hatalom koncentrációjához vezetett a bíróságok és az ügyészség vezetői kezében. Ez egyúttal a bírósági felügyelet megerősítését is eredményezte, így az igazságügyi rendszer vezetői határt tudtak szabni egyes magisztrátusok önkényes, egyénieskedő megnyilvánulásainak.
Az igazságügyi rendszer kívánatos függetlenségének és autonómiájának is megvoltak azonban a vadhajtásai, elsősorban az, hogy a bírák foggal-körömmel ragaszkodtak minden szempontból méltánytalan előjogaikhoz (amelyeket korábban épp azért kaptak, hogy a politikai elvárások végrehajtására ösztönözze őket). A magisztrátusok szolgálati nyugdíjai és kedvezményes nyugdíjazási lehetőségük érthetően kiverte a biztosítékot a társadalom egy jó részénél.
És akkor ismét megjelent a „herceg”, (most mindjárt kettő is) Nicuşor Dan államfő és Ilie Bolojan miniszterelnök képében, akik vissza kívánják állítani a Băsescu-éra gyakorlatát. A korrupcióellenes harc ismét nemzetbiztonsági kockázattá vált, ergo a titkosszolgálatok hatáskörébe került, a Recorder tényfeltáró aktivistái egy izgalmas, de igencsak egyoldalú riporttal felkorbácsolták a kedélyeket, a kormányzati támogatásoktól függő civil szervezetek pedig utcára hívták az embereket, hogy megmentsék Jusztícia királylányt ezúttal saját magától.