A Bálint Ház honlapján olvashatjuk:
„Hanukakor az olaj csodáját ünnepeljük. I.e. 167-ben Izrael földjén a szír-görög birodalom uralkodott. Élén Antióchusz Epifánesz állt, aki minden alattvalóját hellenizálni akarta. Törvényeket hozott a zsidó vallásgyakorlat ellen. A zsidók egy maroknyi csapata Matitjáhu pappal és fiával Júda Makabival az élen felkelést indított, majd győzött Antióchusz csapatai ellen. Felszabadították Jeruzsálemet, megtisztították a Szentélyt, de csak egy kis korsó olajat találtak, mely összesen egy napra volt elegendő. A kis korsó olaj azonban csodák csodájára nyolc napig égett, így újra tudták szentelni a Szentélyt és a menóra lángjai teljes fényükben ragyogtak. (…) A Hanukával kapcsolatos egyik feladatunk, hogy jó kommunikációs szakemberként hirdessük a csodát.”
Jegyzetíróként én is úgy vélem, feladatom, hogy történetekre hívjam fel olvasóim figyelmét, amelyek erősítik bennünk a hitet, hogy az emberség nem tűnt még el a világból, emberek cselekednek – megmagyarázhatatlan elszántsággal –, hogy megmentsék az emberiességet, s így az emberiséget is.
Ahmed al Ahmed, egy 43 éves szír zöldségárus a sydney-i Bondi strand közelében kávézott unokatestvérével. A Bondi Beach-en a helyi zsidó közösség ünnepelte a hanukát. A muszlim férfi arra lett figyelmes, hogy feltűnt egy felfegyverzett férfi, aki a strand fele tart. Ahmed felpattant, miközben a terrorista után eredt, visszaszólt rokonának: „Meg fogok halni. Kérlek, menj el a családomhoz, és mondd meg nekik, hogy emberek életét mentve haltam meg.” Néhány másodperc múlva a fehér ingben lévő hős rátámad a gazemberre. Küzdenek, és Ahmednek hamarosan sikerül kicsavarnia a támadó kezéből a fegyvert és ráirányítani. A támadó elmenekül, később a hídon tűnik fel, ahol újabb fegyvert vesz elő, és újra lő.
Ahmedet jelenleg kórházban kezelik, a terrorista öt golyót is belelőtt a vállába.
„Kétségtelen, hogy még többen vesztették volna életüket Ahmed bátorsága nélkül” – nyilatkozta az ausztrál miniszterelnök, aki meglátogatta betegágyán.
Ahmed al Ahmed ügyvédjén keresztül azt üzente, ha szükség lenne rá, ismét megtenné, amit megtett. És nem kér köszönetet tettéért: ennyivel tartozott az ausztrál társadalomnak, amiért 2006-ban befogadta.
Az angyalok köztünk járnak!