Diszkréten, feltűnés nélkül, hűvös és elegáns távolmaradással lezajlott a bukaresti főpolgármester-választás. Ekként is megfogalmazható az, hogy valójában érdektelenségbe fulladt az esemény, s még a hisztérikus stílusú hírtelevízióknak sem sikerült felcsiholniuk az érdeklődést az új városgazda személye iránt. Márpedig normális körülmények között egy ilyen választásnak súlya van, az államfő után a főpolgármestert választják meg a legtöbb szavazattal és honi politikai gyakorlatunk azt mutatja, (lásd: Traian Băsescu és Nicuşor Dan esetét), hogy a fővárost vezető politikus jó eséllyel átülhet a köztársasági elnöki székbe is.
A választópolgárok kevesebb mint egyharmada (32,71%) gondolta érdemesnek véleményt nyilvánítania arról, hogy ki vezesse az elkövetkező két és fél évben Románia fővárosát. Ez sokat elárul az országban kialakult politikai hangulatról. Az emberek többsége – még a fővárosban is, ahol eleve képzettebb, aktívabb a lakosság – úgy gondolják, hogy szavazatukkal nem befolyásolják érdemben az életük minőségét. A fővárosiak tehát kiállították a politikai elit bizonyítványát amiben az áll, hogy elvesztették a bizalmukat nemcsak a pártokban – ami még nem lenne tragédia – hanem a demokráciában is, ami viszont súlyos jelenség, mert megágyaz a diktatúráknak.
Bukarestet 2020 óta rosszul vezetik. Elég itt utalni a melegvíz-szolgáltatás akadozására, a főváros első kerületét 2021-ben elárasztó patkány-invázióra, mert a kerületi polgármester, Clotilde Armand felmondta a szerződést a Romprest köztisztasági vállalattal, akiknek vezetőit szociáldemokrata szimpátiával vádolta. De említhetném a fővárost elkerülő soha el nem készülő és közpénz-nyelő körgyűrű építését is, vagy az októberi gázrobbanást, amely három emberéletet követelt és tizenhárman szenvedtek kisebb-nagyobb sérüléseket, s amelynek a mai napig nem tudjuk, hogy ki a felelőse.
Mindehhez még vegyük hozzá a Bolojan-csomag hatásait, amely számottevően rontotta az életszínvonalat. A fővárosiak tehát joggal elégedetlenek, de ugyanakkor nem látnak egy olyan karizmatikus vezetőt, aki megoldást mutatna a helyzetre. Sokat elmond erről a helyzetről, hogy az egyik felmérés szerint a szavazáson résztvevők közel fele (47%) azt mondta, hogy a kisebbik rosszra szavazott, vagyis voksát kompromisszumnak és nem igazi megoldásnak tartja.
Ez magyarázza nemcsak az alacsony részvételt, hanem azt is, hogy a liberális Ciprian Ciucu mögött a második helyen a szélsőséges nacionalista Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) által is támogatott jelölt, Anca Alexandrescu végzett. Vagyis a választás megerősítette azt a jelenséget, ami már a tavalyi – időközben eltörölt – elnökválasztáson is megmutatkozott: a mérsékelt középpártok eróziója felértékelte a szélsőséget, amelyik egyszavas megoldásokat kínál a társadalom valamennyi kérdésére.
A választásokon győztes Ciprian Ciucunak egyáltalán nem lesz könnyű dolga. Egy túlméretezett, szétesett közszolgáltatásokkal rendelkező, az előző városvezetés által magárahagyott közigazgatást kell működőképessé tennie. Élhetőbbé kell tennie azt a várost, amelyik – bár itt a legmagasabbak a fizetések – egyre kevésbé vonzó Kolozsvárral, Nagyváraddal, Temesvárral vagy Brassóval összehasonlítva.
Egy másik tanulsága a vasárnapi választásnak az, hogy a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR), amelyiknek színeiben Nicuşor Dant kétszer is megválasztották, elvesztette a bukarestiek szimpátiáját, Cătălin Drulă csak a negyedik helyet szerezte meg, a fővárosban zsigerből elutasított szociáldemokrata jelölt, Daniel Băluţă mögött.