Városainkat ünnepi díszbe öltöztették az elöljárók, fényfűzéreket szereltek a villanyoszlopokra, fénygirlandokat feszítettek ki a forgalmasabb utcák fölött: tülkölő angyalok, csillagok és hópelyhek, szánt húzó rénszarvasok, az új évet előrevetítő számok ontják a fényt a hónap végéig még egyre hosszabbodó borongós éjszakában. Van, ahol már felállították a település karácsonyfáját, azt is bőven megszórva fénnyel és díszekkel. A székelyföldi városokban egyre több helyen készítenek óriási adventi koszorút, közösségi eseménnyé téve a vasárnaponkénti gyertyagyújtást, ugyanakkor alkalmat szolgáltatva arra is, hogy a városatyák megmutathassák, hogy hit és a vallásos áhítat gyakorlásában is elöl járnak.
Adventi időszakban megsokasodnak a jótékonysági akciók, egyre többen – közületek, civil szervezetek és magánemberek – fognak össze és lehetőségeikhez mérten támogatnak egy-egy segítségre szoruló személyt, családot vagy célcsoportot, azon igyekezve, hogy szebbé, gazdagabbá tegyék számukra a karácsony ünnepét.
A nagyáruházakban már múlt hónap végétől szól a Száncsengő…, az Ó, szép fenyő, a Csendes éj… és sok más, a karácsonyhoz, a téli ünnepkörhöz kötődő dallam, különböző nyelven és feldolgozásban, s a parasztvakító kínálatban már ott van a karácsonyfának való, különböző fajú, fazonú és méretű természetes fenyők sokasága mellett a natúrzöld vagy havas, netán színes műfenyők minden képzeletet felülmúló gazdag kínálata, s mellettük fára való díszek és fa alá való ajándékok pazar választéka csábítja vásárlásra a jónépet. Napról napra egyre jobban erőt vesz mindannyiunkon a vásárlási láz. Ezt fokozza a kereskedői oldalon meghirdetett akciók sora és a vásárlókon egyre jobban elhatalmasodó ajándékozás kényszere. Egyre gyakrabban látni hosszas bevásárlólistával az áruházak polcai között futkosó embereket, tétova és tanácstalan lézengőket, valamennyien valami jó ajándékot keresnek szeretteiknek vagy olyan ismerősöknek, akik iránt lekötelezve érzik magukat.
Adventben számos helyen karácsony vásárt szerveznek, alkalmat adva a helyi kézműveseknek, termelőknek, hogy eladhassák portékáikat, a vásárlóknak pedig arra, hogy remélhetőleg minőséginek mondott, helyiek által készített termékeket – használati tárgyakat és élelmiszert – vásároljanak az ünnepre, fokozva annak hangulatát.
Az a tévhit járja adventben, hogy ilyenkor, a karácsony és az újév közeledtekor megnő a depresszióban szenvedők száma, ennek következtében pedig sokasodnak az öngyilkossági kísérletek is. Olvasom azonban, hogy ez csak tévhit, a statisztikát nem igazolják, de a jelenség kutatói azzal egyetértenek, hogy ebben az időszakban – a rövid nappalok okozta borúlátás és az ünnepi készülődés hatására felerősödő magányérzet miatt – valóban erősödik a depresszió, de attól még nem ragadtatják magukat többen végzetes cselekedetre.
Szép az adventi készülődés, a Megváltó születésére való várakozás időszaka, ekkor próbálunk rendet tenni környezetünkben és lelkünkben, hogy megtisztulva részesülhessünk a születés csodájában, meg hogy reményekkel telten várhassuk az új esztendőt. Idén ezt a készülődést beárnyékolja az egyre nyomasztóbb gazdasági helyzet, bosszúságot okoz az árak elszabadulása, de vigaszt jelent, hogy a születés magában hordozza a feltámadás reményét, ígéretét.
A borongós, esős novemberi hangulatú adventben szól a karácsonyi zene, adventi koszorú és feldíszített fenyő ékesíti a városok egyik központi terét, az utcák fényárban úsznak, a villanyoszlopokra szerelt fényfűzérek, a tülkölő angyalok, a hópelyhek és csillagok, a szánt húzó rénszarvasok, az új évet előrevetítő számok ontják a fényt…