Az 1989-es romániai rendszerváltás előtt több hazai, és köztük több erdélyi magyar képzőművész is emigrált külföldre. Köztük talán a legismertebb a homoródszentmártoni születésű, Bukarestben főiskolát végzett Román Viktor szobrász, aki azután Franciaországban szerzett magának világhírnevet. A modern képzőművészeti törekvéseket a Bánságban meghonosítani próbáló temesvári konstruktivista művészek közül többen Nyugat-Németországba távoztak, sok romániai művész igyekezett más nyugat-európai országokba, voltak akik Kanadába és a skandináv országokba telepedtek ki. Az erdélyi magyar művészek közül igen sokan Magyarországon próbáltak szerencsét és alkotómunkájuk mellett kaptak megfelelő vagy kevésbé megfelelő munkahelyeket.
Az utóbbi években jól érezhetó törekvés, hogy a szülőföld valamiképpen ezeknek a művészeknek a munkásságát is megismerhesse és ehhez csatlakozik péntek délután öt órától Márkos András képzőművész emlékkiállításával a Csíki Székely Múzeum is.
Márkos András 1950-ben született Csíksomlyón, a mai Márton Áron Főgimnázium elődjében érettségizett. 1969 és 1973 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd nemsokkal az oklevél megszerzése után a mai intézmény elődjének, az akkori Hargita megyei múzeumnak a munkatársa lett, ahol a képzőművészeti vonatkozású egyházi gyűjtemények kezelését bízták rá. 1978-tól díszlettervezőként a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház alkalmazta, közben festőként, grafikusként folyamatosan dolgozott, több hazai és külföldi egyéni kiállításán figyeltek fel sajátos szemléletmódjára, és 1980-ban elnyerte a Bécsi Képzőművészeti Akadémia két éves ösztöndíját. Onnan azonban már nem tért vissza, hanem Nyugat-Németországba emigrált, stílust váltott, több észak- és dél-amerikai, valamint európai országban, sőt még Japánban is dolgozott, az absztrakt expresszionizmushoz tartozó, nemzetközileg is elismert, többszörösen díjazott művészetének eredményeit ma már a világ számos nagy múzeuma őrzi.
Márkos több, már ismert és elismert képzőművész felfogását követve, a művészetnek és a művészeknek abban az úgymond abszolút szabadságában hitt, amelynek talapzataként az a gondolat áll, miszerint a művészt elképzeléseiben nem befolyásolhatja senki és semmi, a művészi gondolatok kivitelezése elé nem állíthatók semmiféle korlátok, a művészet és a művész öntörvényű, független és önálló, soha nem merül ki semmiféle természeti vagy alaki utánzásban, hanem színekkel, vonalakkal, formákkal, felületekkel, bármiféle anyaggal, mindezek kölcsönhatásaival tud kompozíciókat létrehozni és kapcsolatokat teremteni az érdeklődőkkel A kép az kép – mondotta gyakran, tessék, itt van és úgy értelmezi mindenki, ahogyan akarja.
Jelentős a hozzájárulása az úgynevezett akcióművészethez, több nagy visszhangot kiváltó installációt készített a németországi, kasseli és a velencei biennálékon, és hires volt arról, hogy akár egyedül, akár társaival képes napokon át festeni, óránként is változtatva a témákat.
Márkos András a romániai rendszerváltás után többször is visszatért szülőföldjére, Szárhegyen olyan kiállítóteret akart létrehozni, amely bemutatja a világ kortárs képzőművészetének azokat a jelentős alkotóit, akikkel együtt dolgozott, ennek a törekvésének azonban csakhamar véget vetett a 70 éves korában, 2020-ban Brassóban bekövetkezett halála.
A Csíki Székely Múzeum a Márkos-család segítségével most magán- és közgyűjteményekből származó alkotásokkal mutatja be az életutat, a munkásságot és a január közepéig tartó kiállítás ideje alatt könyv is megjelenik róla.