A szórvány erejét nem a közösség tagjainak száma, hanem lelkülete biztosítja – mondtam el már sokszor, sok helyt, amikor, ahol kisközösségekkel találkoztam. A fogarasi reformátusok – bár mindössze ötszázan vannak, közülük is jó páran idegenhonban keresik boldogulásukat – bizonyították tézisemet azzal, hogy vasárnap, egykori patrónájuknak, Árva Bethlen Katának állítottak szobrot. Ez a fejedelem asszonyok városának első magyar vonatkozású emlékműve.
A szobor nemcsak kő és bronz, a szobor egy jel is. Annak a jele, hogy voltunk, vagyunk és leszünk. Remegő szívű kisebbségiek vagyunk, kik néha megrettenünk a pusztulás gondolatától, a demográfiai mutatóktól, de hittel reméljük, hogy Isten matematikája nem emberi aritmetika – üzenték meg a fogarasiak a kétkedőknek.
„A remegő szív nem a gyengeség jele, hanem Isten bátorításának a része – mondta a szoboravatást megelőző istentiszteleten Kolumbán Vilmos József püspök. Emlékeztetett: – Árva Bethlen Kata életét is számos ilyen, remegő szívű pillanat kísérte, ám a szenvedések közepette is megőrizte hitét, és mások számára is a reménység és a hit forrásává vált. Hiszen ő nem csüggedt el a nehéz időkben sem, templomot építtetett, segítette a gyülekezetek életét, de ami a legfontosabb, hitt abban az elkövetkező jóban, amit Isten megígért.”
Amikor egy közösség szobrot állít Árva Bethlen Katának, nemcsak egy bronzba öntött emléket hagy maga után, hanem arra is emlékeztet, hogy egykor létezett egy olyan életút, amely hitvallássá vált, és amely az Istenhez való ragaszkodást, a kitartást és önzetlenséget mutatja meg.
Vetró András szobrászművész alkotása nem csupán a fogarasiaknak üzen, hanem akárcsak Árva Bethlen Kata élete, munkássága, a hitben való megmaradás, a szolgáló szeretet és a rendíthetetlen lelki erő jele lehet az erdélyi szórványban, de miért ne?, a tömbben élő magyarságának. Arról az örökségről beszél, amely kimondja, hogy a hit bátorsága, a szolgálat öröme és az asszonyi szív csendes ereje képes nemzedékeket felemelni.
Vetró András szobrász elmondta, nem volt könnyű dolga, de igyekezett megformálni a református nagyasszony legbelső érzéseit, a tekintetén át áradó hitből fakadó, megbékélt fájdalmát.
Fogaras első magyar vonatkozású emlékjeléről a helybéli lelkipásztor elmondta: ez a szobor pedig nemcsak arra emlékeztet, hogy mi volt a múltban, hanem a jövőt is megmutatja, hiszen azoknak a fiataloknak készült, akik Árva Bethlen Kata örökségét tovább viszik.
Talán túl patetikus voltam, gondolhatod kedves hallgatóm, amikor ezeket a sorokat papírra vetettem, de a fogarasi maroknyi közösség lelkesedését, örömét látva, nem maradhattam szenvtelen. Mint ahogy nem maradhatott objektív a szobornak kritikusa, aki bevallotta, noha nem látta a szobrot, lesújtó véleményt mondott róla.
Hiába na, a tömb melegéből, az esztétika és filozófia rideg műhelyéből nézve nehezen érthető, lesajnálható a szórvány törekvése…