Az Európa Rendezvény Központ Budapesten, pontosabban Budán nem annyira külső, mint inkább belső építészeti megoldásaival különleges helynek számít. A két szintes, körbejárható, nyitott központi térből európai fővárosokról vagy nagyobb városokról elnevezett előadótermek nyílnak, amelyeket minden kommunikációs eszközzel elláttak és a méretektől függően a székeken kisebb vagy nagyobb, akár száz főt is meghaladó hallgatóság foglalhat helyet.
A Járatlan utakon elnevezésű alapítvány ezt a központot bérelte ki november közepén két napra, hogy megtartsa 18. fesztiválját. Az alapítványt évekkel ezelőtt a mindenki által csak Vándorboynak nevezett, hatvan éves Csonka Gábor hozta létre, aki húsz esztendő alatt öt kontinens 165 országát járta be és őt követték mindazok a tagok, akik az átlagosnál jóval nagyobb kalandvággyal és utazási kedvvel, különleges úti célokat követve művelik a hagyományos turizmustól minden tekintetben eltérő világjárást.
Jómagam a 23 éves Gergő unokám előadását akartam meghallgatni, aki éppen a norvégiai fjordoktól utazott ide, hogy az alpesi gleccser kerékpározástól az ázsiai dzsungelekig tartó kalandjait ecsetelje, de amikor beléptem az épületbe és első látványként megütötte a szemem az Atlanti-óceánt átszelő Rakonczay Gábor itt kiállított egyszemélyes hajója és elolvastam a ráírt jelmondatot – „Válasz az életre, a világmindenségre, meg mindenre…” – akkor valaki nagyon mosolygósan megszólított és elmondta, hogy ő is csíkszeredai, a Márton Áronban érettségizett, Kolozsváron járt egyetemre és 2017-től ő maga is önkéntesként dolgozik az alapítványnál. Persze, Kelemen Réka közben a fél világot is bejárta és alig volt valaki, aki kitörő örömmel ne üdvözölte volna, mint régi ismerőst. Mert nagyon sok világjáró gyűlt itt össze, magukkal hozva azt a széttörhetetlen emberi szabadságvágyat, amely a háborúval riogató budapesti óriásplakátok látványa után igazi boldogság- és felszabadultság élményként maradt meg bennem.
A több tucatnyi előadásban volt itt majd mindenről élménygazdag és az apró kis részletekre is odafigyelő beszámoló: hegymászás a perui Andokban és magashegyi expediciók a Himaláján, biciklizés egész Kanadán át, kalandok az északi sarkkörön túl, a búvárturizmus hatásának tanulmányozása a tengereken és óceánokon, kocsmaturizmus Lengyelországban, utazás a transzszibériai vasúton, vándorlások Ugandában, több hetes élet az Amazon-parti dzsungelekben, robogóval megtett út Romániából Szenegálig, amely éppen a székelyudvarhelyi Mihály Alpár, egykori Sapientiás egyetemista nevéhez fűződik és még hosszan folytathatnám a sort, de egy valamit mégiscsak ki kell emelnem.
Éppen a fesztivál idején ért el Budapestre az az egykori angol katonai ejtőernyős, aki Chile legdélibb pontjától 28 éve gyalogol, hogy Észak-Amerikán, Alaszkán, a Bering-szoroson, Ázsián és Európán át így jusson haza Angliába, soha, semmiféle gépi eszközt nem véve igénybe.
Csak úgy csendesen elgondoltam, hogy amikor Karl Bushby 1998-ban nekifogott az útjának, Gergő unokám még meg sem volt születve és közben hány meg hány évjáratot, hány meg hány fiatalt igézett meg a Föld a maga varázslatos szépségeivel, amelyeket leginkább azok éreznek igazán, akik kis pénzzel élnek át óriási kalandokat. „A felfedező benned van, mi csak az ihletet adjuk hozzá”. Ez volt a fesztivál mottója és én megjegyeztem az angol veterán egyik mondatát is: „ 99,99 százalék az emberekből jó, a világ nem olyan félelmetes, mint ahogyan gondolnánk.”
A Járatlan utakon alapítványnak ugyanilyen megnevezéssel van honlapja, érdemes felkeresni, hogy fényképeken, videókon, szövegeken keresztül legalább így legyünk részesei egy olyan világnak, amelynek látványa nem mindenki számára adatik meg, de akik eljutnak hozzá, többé nem szabadulnak tőle és olyan kiteljesedő emberi életet élnek, amelyben a repülőgépek, a kommunikációs eszközök és más műszaki csodák korszakában is fő szerepet játszik a kitartás, a találékonyság, a hihetetlen emberi teljesítő képesség.
Hogy is mondta egykoron Szophoklész? „Sok van ami csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb.”