Egyik ismerősöm hosszabb ideig tartózkodott Kínában és ő mesélte, hogy a kínai átlagember, amikor kézhez kapja a fizetését, bizonyos hányadát félreteszi a gyermekek taníttatására, egy részét orvosi ellátásra tartalékolja, egy másik részét pedig öreg napjaira helyezi letétbe. Nem tudom, valóban így volt-e akkoriban és így van-e az manapság is, nem jártam utána, de a messziről jött embernek többet elhiszünk, s a hallottak mindenképpen jelzik az ott élők mentalitását: tartalékolnak, hogy legyen mihez nyúlni szükség esetén, főként, ha minden szolgáltatásért fizetni kell.
Olvasom, hogy az egyik osztrák tulajdonú bank felmérést végzett a hazai lakosság körében a megtakarításokról, s azzal a számomra meglepő eredményhez jutott, hogy a polgárok mintegy hetven százalékának vannak anyagi megtakarításai, de óriási különbségek vannak a takarékosság céljait tekintve a különböző nemzedékek tagjai között. A maszol.ro portál által idézett kutatási jelentés szerint a Z generáció tagjai, azaz a mai 18–27 évesek korosztálya elsősorban nyaralásra és hobbijuk kielégítésére gyűjt, az Y és X generáció – azaz a 28 és 57 év közöttiek korosztálya – inkább a családra és a gyermekekre összpontosít, míg a Baby Boomerek, a mai 58–65 évesek a váratlan kiadásokra és vészhelyzetekre kívánnak felkészülni.
Ez is olyasmi, mint amikor édes komámmal megfejtettük túlsúlyunk okát és célját: legyen honnan leadni, ha valami bajunk lesz, márpedig az emberi élet delelőjén túl egyre nagyobb a kockázata annak, hogy valamilyen egészségügyi gond felüsse a fejét. Attól eltekintettünk, hogy az egyik ilyen kockázat éppen a túlsúly… De hát miket össze nem hord az ember, míg az asszonyok pletykálnak…!
Visszatérve a felmérésre: a fiatalabbak számára természetes a bankkártya és a digitális eszközök használata banki műveletek végzésekor, kifizetések eszközlésekor, az idősebbek inkább a készpénzt részesítik előnyben. Bizonyára nagy általánosságban ez a jellemző, de van nyolcvanas évei derekán járó rokonom, aki számítógépen és mobilon bankol, azonban juttatásai egy részét készpénzben kéri, hogy a postás ne maradjon munka nélkül. Ezzel szemben van fiatal ismerősöm, aki bankkártyára kapott fizetését egy összegben felveszi, mert nem bízik a bankokban és fél a háttérhatalmak mindent behálózó tevékenységétől. Tehát sem a digitális kompetenciák elsajátítása, sem a hülyeség nem korhoz kötött… Talán nagyobb eséllyel idomulnak a fiatalabbak a kor műszaki lehetőségeihez, mint a szüleik nemzedékéhez tartozók. A portál beszámolója szerint bár a hazai lakosság kétötöde aktív mobilbank-használó, az idősebbek jobban tartanak attól, hogy csalás áldozatai lesznek. Erre mit mondjak? Éppen a digitális kompetenciák hiányával magyarázható a tavalyi elnökválasztás első fordulójának eredménye, s a kibercsalások áldozataivá nem csupán az idős nemzedék tagjai váltak, hanem bizony a fiatalabbak is lenyelték a békát.
Az említett beszámoló azzal zárul, hogy a felmérés szerint tízből hat hazai lakos „érzékeli a generációs konfliktusokat a pénzügyek terén: a fiatalok szerint az idősebbek túl óvatosak, míg a szeniorok a fiatalokat tartják meggondolatlannak”. Ez nem csupán a digitális bankolás terén van így, az idősebbek többet tapasztaltak, többször odaverték az ülepüket a küszöbhöz, így érthető, ha sok mindenhez kétkedve viszonyulnak, óvatosabban nyitnak az újdonságok felé. S hogy még sincs veszve minden, jelzi a portál anyagának utolsó mondata: „Ugyanakkor egyre többen nyitottak a kölcsönös tanulásra – a fiatalok pénzügyi tanácsokat kérnek, az idősebbek pedig digitális segítséget kapnak tőlük.” Tehát akkor mi a gond? Hol a történetben a dráma? Hol a konfliktus? Sehol: kiderül, hogy mi is úgy cselekszünk, mint a kínaiak: ha tehetjük, félreteszünk valamit jövedelmünkből utazásra, hobbira, lakásra, a gyerekek taníttatására, betegség esetére vagy öreg napjainkra. Tehát ez nem földrajzi vagy kulturális sajátosság, hanem általános emberi vonás.