A Fekete macskák napjává nyilvánította évekkel ezelőtt egy brit állatvédő szervezet október 27-ét, felhívva a figyelmet arra a tapasztalatra, hogy sokkal kisebb az elhagyott fekete cicák örökbefogadási aránya, mint fehér, szürke, kétszínű, háromszínű, cirmos, csíkos vagy tarka társaiké. Ennek oka a hozzájuk kapcsolódó babonák, hiedelmek sokasága: vannak, akik a Gonosz megtestesülésének tartják; mások boszorkányt látnak bennük és sokan esküsznek rá, hogy ha átmegy előttük az úton, szerencsétlenséget hoz.
A Magyar Néprajzi Lexikon szócikke szerint „a macskára vonatkozó hiedelmek nagyrészt előjelek”, az állat „viselkedéséből jósolnak az emberi élet eseményeire, valamint az időjárásra”. Ilyen hiedelmek: „halált jósolt a macska, ha karácsony vagy újév éjjelén nyávogott”; „macskával találkozni szerencsét vagy szerencsétlenséget jelentett: pl. van, ahol a tarka macska szerencsétlenséget jelent, a fekete szerencsét”; „vendég jön, ha a macska farkára lépnek, ha feláll a szőre, vagy ha mosdik”. Emellett „a boszorkányokat gyakran képzelték el nagy fekete macska képében”.
A macskához fűződő negatív előjelű hiedelmek a középkorban gyökereznek, ezek miatt nem volt kedvelt állat, üldözték, irtották, „aminek emlékét a hozzá fűződő hiedelmek máig őrzik”. Az említett forrás szerint a keresztes háborúkkal behurcolt fekete patkány elterjedése után bizonyult hasznosnak a macskatartás. Mára faluhelyen, kertes házaknál haszonállatként tartják, remélve, hogy távol tartják a rágcsálókat. Többnyire azonban házikedvencként, sőt, van ahol luxusállatként tartják, legdrágább talán az ashera, amelyért példányonként akár százezer dollárt is elkérnek, a perzsa macska ára 1800–3000 dollár, akárcsak a kopasz peterbald macskáé – hogy csak párat említsek a státusszimbólumként tartott házikedvencek közül.
Reggel autóban ülve hallgattam a rádiót és macskás hírre kaptam fel a fejem: ma tartják Bukarestben, a Grigore Antipa nevét viselő természettudományi múzeumban a fekete macskák napját, különböző rendezvények zajlanak „a legelegánsabb és legtitokzatosabb macskafélék” társaságában: lesz cicaörökbefogadási vásár, papírmacska-színezés, macskatörténetek a múzeum munkatársainak előadásában, találkozó és beszélgetés a TNR állatvédő szervezet önkénteseivel és aktivistáival, illetve konferencia a macskafélék lenyűgöző családjáról, a vadon élő és házi macskafajokról, valamint a fekete macskákhoz kötődő hiedelmekről.
A hír felkeltette az érdeklődésemet, s a mindentudó interneten rákerestem a fekete macskák napjára, s kiderült, hogy Nagy-Britanniában tartják évente október 27-én a fekete macskák napját, de világszerte augusztus 17. a Fekete Macskák Világnapja, meghirdetésével kezdeményezői a fekete szőrű cicákhoz kapcsolódó előítéleteket szeretnék eloszlatni, s felhívni a potenciális gazdik figyelmét arra, hogy a koromszínű macska is lehet házikedvenc, ugyanis neki is mindegy, hogy milyen színű haja van – ha van – a gazdájának.
Már nem tudom, hol olvastam egy írást, miszerint egyszerre látta meg egymást egy fekete macska meg egy szőke férfi: mindketten szaporázni kezdték lépteiket, hogy útjuk még véletlenül se keresztezze egymást, mert az… szerencsétlenséget hoz. Eszerint az előítélet lehet kölcsönös.
Délben hazafelé menet fekete macska állt az út szélén. Azon drukkoltam, ne szaladjon át előttem, nehogy a kerekek alá kerüljön, mert az nem szerencsés… Még egy érv a brit állatvédő szervezet kezdeményezése mellett: legyen október 27. a Fekete macskák napja.