Nyelvi rovatunk mai részében a szívről és a magyar népmesékről lesz szó. Noha elég furcsa párosítás, mindkettőnek köze van ehhez a héthez.
Szeptember 29-én, azaz hétfőn volt a szív világnapja, amelyet a Szív Világszövetség kezdeményezett. A Magyar Kardiológusok Társaságának honlapja szerint emberek millióinak figyelmét irányítja a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére, ugyanakkor nemcsak az orvosi statisztikákról szól, hanem tudatosabb, egészséges életmódra való törekvésről is. Az áhított célhoz főként az egészségtudatos táplálkozás, illetve a helyes életmód kialakításával kerülhetünk közelebb.
Természetesen a szív világnapja megnevezés mindkét szava kisbetűvel kezdődik, ugyanúgy, mint a többi ünnep, jeles évforduló neve. Emellett azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy akármiképp is ragozzuk a szív szót, mindig hosszú í betűvel írjuk, például abban a mondatban, hogy fáj a szíve valakiért, de akkor is, amikor azt mondjuk, hogy belopja magát valakinek a szívébe. További példák… Elnyeri valakinek a szívét. Ami a szívén, az a száján, vagyis őszinte, szókimondó. A szívére vesz valamit, azaz valami nagy bánatot, gondot okoz neki.
Ugyancsak hosszú í betűvel írjuk többek között a szívbeteg, szívbillentyű, szívdobbanás, szívélyes, szívesség, szívfájdalom szavakat. Sőt a sokat hangoztatott szív küldi szívnek szívesen mondatban is kizárólag a hosszú í betűs változat az elfogadott. Felvetődhet a kérdés, hogy mégis mi a helyzet a légy szíves kéréssel, amelynek a helyesírása sokaknak okoz gondot. Bár számtalanszor láttam az egybeírt változatot, kizárólag különírva helyes, a szíves pedig hosszú í betűvel íródik.
Persze ennél jóval több példát lehetne felsorakoztatni, de nem férnék bele a rendelkezésemre álló időbe. Például nem beszélhetnék a magyar népmese napjáról, amelyet 2005 óta minden évben Benedek Elek születésnapján, szeptember 30-án tartanak; ezt a megnevezést is csupa kisbetűvel írjuk. A nagy székely mesemondó így vallott a szülőfalujáról, Kisbaconról: „Kicsiny falu az én falum, legkisebb az egész vidéken s a legszebb. Gyermekkoromban alig hatszáz lakója volt, s ennek is jó felerészét az én nemzetségem tevé.”
Bizonyára a hallgatók közül sokan követték a Magyar népmesék című televíziós rajzfilmsorozatot, amelynek a legelső része A só volt 1977-ben. Ha kedvet kaptak hozzá, nézzék meg újra, mivel manapság is tanulságos.