A Kriterion Alapítvány, a tulajdonában levő csíkszeredai ingatlanban, Domokos Géza javaslatára, több mint három évtizede, 1994-ben indította el a rendszeres képzőművészeti kiállításokat. 2011-ben a vezetőség úgy döntött, hogy Új Kriterion Galéria néven a kiállító teret a modern magyar és román képzőművészeti törekvéseknek, a két művészvilág közötti hídépítésnek szenteli, és azóta is vállalt feladatának tiszteletreméltó következetességgel eleget tesz.
És nem is akárhogyan, hiszen Hajdú Áronnak, az alapítvány ügyvezető igazgatójának a törődése nyomán, aki egyben nyomdaigazgató és kiadó vezető, minden tárlatot könyvformátumú katalógus kisér, amelyben műkritikusok megfogalmazta magyar és román, mindig nagyon igényes fordítású szövegekkel igyekeznek eligazítani az érdeklődőt nem csupán a kiállító művész alkotásainak értelmezésében, hanem a kortárs művészeti áramlatok megértésében is.
Ami pedig egyáltalán nem egyszerű, hiszen már a huszadik században, de még inkább a huszonegyedikben, az az ábrázoló művészet, amely nem csupán a tájat, a személyeket, hanem még az elvont, absztrakt gondolatokat és fogalmakat, mondjuk a bátorságot, a gyávaságot, a hűséget, az egyetértést, a szerelmet, a szomorúságot is egy vagy több személy arcán, mozdulatain, beállításain át láttatta a nézővel, gyakorlatilag a háttérbe szorult.
A festészet rengeteg elméleti megfontolás és gyakorlati viták után tudatosan lemondott az utánzás szolgai szerepéről, olyan függetlenségre és önállóságra tett szert, amellyel korábban soha nem rendelkezett. Rájött arra, hogy mindenekelőtt a saját eszközeire, a színekre, vonalakra, formákra, felületekre kell támaszkodnia, és ahogyan az író ember a szavakkal ír a legkülönbözőbb formákban lírát, prózát és drámát, ugyanígy a festő is tud ezekkel a fogalmakkal, kölcsönhatásaikkal kompozíciókat teremteni.
Igy született meg, esetenként pedig vissszatért, a külvilág utánzásától független vizuális nyelv, az utánzás helyett a művészek a belső világok kivetüléséig jutottak és jutnak el. Már pedig ez a nyelv ott kezdődik, ahol véget érnek a szavak, a mondatok, a szövegek, ha úgy tetszik – a verbalitás, ezért nem olyan egyszerű az absztrakt művészettel megbarátkozni.
Nem kis fejtörést okozhat ez bárkinek, aki a galéria legutóbbi, a napokban megnyilt kiállítását megtekinti, noha nem kisebb művész-személyiség, mint Petru Lucaciu, a Román Képzőművészek Szövetségének, vagy ahogyan nagyon gyakran román betűnevén nevezik, az UAP-nak az elnöke, az Arta folyóirat igazgatója hozta el munkáit, Black is black, vagyis a fekete az fekete címmel. Aki valamelyest ismeri az 1956-ban Aradon született festő, a Bukaresti Nemzeti Művészeti Egyetem professzorának a munkásságát, most meglepődhet, hiszen a külföldi kiállításokon is rangos elismeréseket begyűjtő alkotó mindeddig leginkább színes, absztrakt expresszionista alkotásaival szerzett hírnevet, a monokromatikus színvilág, a két- és három dimenziós formák teremtette látvány viszont most teljesen mást sugall.
Az utóbbi években Romániában az oktatásban is megjelentek, románul és magyarul, már az általános iskolások számára megírt olyan tankönyvek, amelyek nem rekednek meg a klasszikus képzőművészeti korszakoknál, hanem eljutnak a pop-artig, a graffitikig, a tájművészeti installációkig. Előbb-utóbb ezek hatnak majd a közönségre, de addig is a Részegh Botond képzőművész vezette Új Kriterion Galéria végzi a maga vállalt munkáját.