Ma néhány ismert közmondás kerül nagyító alá. Mielőtt kiderülne, hogy pontosan melyek azok, felhívnám a figyelmet egy gyakori jelenségre, mégpedig a nagyvárosi argóban és az ifjúsági nyelvben használt meghökkentő, tréfás célzattal kiforgatott közösségi intelmekre, amelyekben közmondásfoszlányok rejtőztek el. Ezúttal a Nyelvművelő szótárban található példák közül sorolnék fel néhányat: „Ki korán kel, álmos.” „Aki másnak vermet ás, az sírásó.” „A jó bornak is kell cégér.”
Bár némelyiket már fél évszázada vagy még régebben használják folyamatosan, csak igen szűk körben érdemes vagy szabad élnünk velük – állítják a nyelvészek. Egyébként most is magam előtt látom az egyik ismerősöm néhány évvel ezelőtti Facebook-bejegyzését, amelyben ezt kérdezte: „Korán keltem, hol az arany?” Először értetlenkedve bámultam a képernyőt, aztán rájöttem, valójában mire célzott.
És hogyan hangzanak eredetiben a nemrég felsorolt közmondások? „Ki korán kel, aranyat lel.” „Aki másnak vermet ás, maga esik bele.” „A jó bornak nem kell cégér.” Utóbbira így hivatkoztak egy reklámokról szóló cikkben: „A jó bornak nem kell cégér – tartja a közmondás. Így lehetett ez a régi céhjelvényes időkben, amikor feltehetően az említett szlogen született. A mai fejlett világban, amikor egy-egy termék már születése pillanatában majdhogynem elavultnak számít, piaci sikerre szinte kizárólag olyan áru számíthat, amelyet jól reklámoznak.” Eddig tartott az idézet, én pedig kénytelen vagyok beismerni, hogy van igazságtartalma.
A közmondások mellett muszáj megemlítenem a szólásokat is, amelyek ugyancsak beépültek a mindennapjainkba. Aki szeretné megtudni az eredetüket, érdemes fellapoznia O. Nagy Gábor Mi fán terem? című könyvét, amelynek minden egyes oldala meglepetést tartogat.
Én például arra voltam kíváncsi, hogy honnan ered a csütörtököt mond szólásunk. Az említett könyv 111. oldalán ezt a választ kaptam a kérdésemre: „Amíg meggyőzőbb, valószínűbb magyarázatát nem adja a nyelvtudomány e szólásunkban előforduló csütörtök szónak, azt kell mondanunk, hogy a szólás tréfás hangutánzás, mely egy feltehetőleg eredetibb és kétségtelenül hangutánzó jellegű csöttöt (csettet) vet, csöttöt (csettet) mond formából keletkezett.” A csett, csött hangutánzó szóval a puska vagy pisztoly závárzatának használatakor hallható csattanást jelölik.