A romániai 6–14 éves gyerekek 16 százaléka nem jár, nincs is beíratva az iskolába, szemben az OECD-országok 2 százalékos átlagával, derült ki a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet kedden közzétett jelentéséből. „Az OECD-országokban átlagosan mindössze 2%-a a 6–14 éveseknek nincs beiskolázva, míg Romániában ez az arány 16%. A nagyobb korosztályokban az arány még magasabb: a 15–19 éves romániai fiatalok 32%-a nem vesz részt oktatásban, szemben az OECD 16%-os átlagával” – áll a jelentésben.
Olvasom, hogy a világ más tájain milyen hajmeresztő kalandok közepette jutnak el az iskolába az elszigetelt településen élő gyerekek, akiknek szülei megértették, hogy csak az oktatás nyitja ki számukra a világot, csak a tanult embereknek nyílik lehetőség arra, hogy megvalósíthassák álmaikat. Mifelénk sok helyen meg az a szöveg járja, én sem tanultam, majd ő is ellesz valahogy, s ha „sommer” lesz, az se számít, csak jól keressen!
Egy québec-i szigeten élő gyerekek nem busszal, hanem kisrepülővel közelítik meg az iskolát. A hatéves Matéo Andermann-Tessier és a többi öt iskoláskorú tanuló tíz perc alatt éri el légi úton Montmagny települést, a Szent-Lőrinc folyó déli partján. A szigeten 1999-ben zárták be a helyi iskolát, mivel olyan kevés tanuló élt ott, hogy pénzügyileg egyszerűen lehetetlenné vált a fenntartása. Az általános és középiskolás diákok azóta repülővel közelítik meg a szárazföldet tanulás céljából. A szülőknek eleinte görcsbe rándult a gyomruk, amikor Matéo repülőre pattant napi rendszerességgel, de azóta megnyugodtak, mivel csak jó tapasztalataik vannak az Air Montmagny légitársasággal. A fiú tavaly mindössze 10 napot mulasztott a járatok késései miatt.
Matéó szülei tehetős emberek, azonban a mianmari falvak lakói alig havi pár dollárból tengetik életüket sokszor a sártenger közepén. Nekik találékonyságra van szükségük, hogy gyerekeik iskolába mehessenek. Ahol az iskolabusz nem opció, még mindig ott vannak a bivalyok. Az állatok sokféle célt szolgálnak, beleértve a gyerekek iskolába szállítását is.
Ahhoz, hogy valaki eljusson az iskolába a kínai Zanszkárban, bizony jó túrázónak, már-már alpinistának kell lennie a hatalmas szintkülönbségek okán. A dél-kínai régióban a gyerekek több tíz méteres, rögzítetlen fa létrákon kell naponta felmászniuk, hogy eljussanak az iskolába.
Az Indonéziában található Lebakban egy sérült függőhídon kell átvergődniük a kisdiákoknak a suliig.
Kolumbiában a diákok egy acélkábelen karabinerek segítségével repülnek át a Rio Negro folyó felett, 400 méter magasságban.
Legyenek gazdagok, mint Matéo szülei vagy nincstelenek, mint a mianmari gyerekek szülei, mindannyian tudják a tudás megszerzése kihagyhatatlan lehetőség.
Lehet egyetértenének velem abban, hogy ha két euróm lenne és iskoláskorú gyermekem, az egyiket oktatására költeném.
Kormányzóink szemmel láthatóan nem osztják véleményemet. Ők beáldozzák a jövőt a pénzügyi stabilitás oltárán, majd rezignáltan tapasztalják, hogy a tanügyi költségvetés megnyirbálása után nagy a hiány. A büdzsében és a fejekben is.