A Református Közéleti és Kulturális Alapítvány szárszói konferenciájának idei témája a generációk közti párbeszéd elősegítése és az emberi közösségek fenntartásának szükségessége volt. A látlelet – amelyet a konferencia első napjának előadói felvázoltak – elborzasztó, kis híján letaglózóra sikeredett: egyre inkább elmagányosodik az ember, miközben egyre inkább érzi a szertefoszló közösségi lét fontosságát a mindennapokban. Az okot a túlburjánzó technikai eszközök korlátlan használatában, az emberi kapcsolatoktól való félelemben, az alfa és béta nemzedék felsőbbrendűségi érzésnek maszkolt kisebbrendűségi komplexusában vélték felfedezni a plénumbeszélgetés résztvevői.
A párbeszéd azonban nem csupán a generációk között vált nehézkessé, a generáción belüli kapcsolatok is ellehetetlenültek. Erről írt a Spiked magazinban Georgina Mumford, cikkét a metazin.hu szemlézte. Azt gondolnánk, hogy sohasem volt olyan könnyű párt találni, mint manapság. Ám hiába a szabados társadalmi normák, hiába az egyetlen kattintással elérhető, népszerű a közösségi társkeresők, a fiatalok között egyre több az egyedülálló. A tízen- és huszonéves fiúk és lányok sosem voltak annyira bizalmatlanok egymás iránt, mint korukban.
„Az állandóan az interneten lógó fiatalok veszélyesen torz képet alakítanak ki a másik nem tagjairól” – írja Georgina Mumford. Véleményét megerősítik a témában végzett kutatások, amelyek szerint a Z-generáció fiataljainak súlyos problémákat okoz a normális párkapcsolat kialakítása. Vágynak a tartós kapcsolatra és a házasságra, mégsem tudnak elköteleződni.
A fiatalok egyszerűen félnek komoly és szoros szerelmi kapcsolatba lépni, annyira reszketnek az elutasítástól, a kudarctól és a szakítástól. Ám miközben félnek tőle, hogy a komolyabb elköteleződés kiszolgáltatottá teszik őket, volna igényük a hagyományos párkapcsolatra. Közvélemény-kutatások szerint az egyedülálló fiatalok 70 százaléka szeretne megházasodni, és a Z-generáció tagjainak mindössze 8 százaléka tartja idejétmúltnak a házasság intézményét.
De a könnyed kapcsolatok terén sem állnak jobban. Hiába a szabados kultúra és a népszerű randiappok, egyre több a kényszerszingli. Mumford szerint a jelenség hátterében a bizalomhiány áll. Egy friss felmérés szerint a fiatal nők 62 százaléka félelmetesnek tartja nemzedékének férfitagjait. Mumford szerint ezt nem lehet pusztán a nőkkel szembeni erőszak gyakoriságával magyarázni. Más kutatásokból tudjuk, hogy az egész nap az interneten lógó fiatal fiúk körében terjed a nőgyűlölet, valósággal félnek a nőktől.
A nemi sztereotípiák erősödésének okaként Mumford az internetet jelöli meg. Utal rá, hogy a MeToo mozgalom egybemosta a nemkívánatos szexuális közeledés különböző formáit. A közösségi oldalak és videómegosztókon népszerű tartalmak azt sugallják, hogy a nőkkel szembeni erőszak általános, a férfiak többsége potenciális zaklató, a nők pedig kiszolgáltatottak. A férfiak pedig minden testi kontaktustól, a kézfogástól is félnek, nehogy erőszakkal vádolják őket. Ez a szemlélet a nőket gyanakvóbbá, a férfiakat óvatosabbá és visszahúzódóbbá – vagy egyenesen nőgyűlölővé – tette. A társkeresés egyre inkább online zajlik, így a fiatalok, különösen a nők vagyoni helyzet és végzettség alapján is egyre válogatósabbak. Sőt, a politikai hovatartozás is egyre fontosabb a partnerválasztásban. A fiatal fiúk fele már közeledni sem mer a lányokhoz, attól félve, hogy nevetségessé teszi magát. Az internethasználat visszafordíthatatlan változásokat indított el. Az interneten felnövő, egyre bezárkózóbb és antiszociális fiatalok aligha lesznek hajlandók elhagyni kényelmes online buborékukat, ahol titkolhatják magányukat.
Az emberiség jövője attól függ, hogy a generációk visszatérnek-e a való életbe, felismerik-e az évezredes életvezetési tanácsok, isteni törvények üdvözítő voltát, a közösség megtartó erejét – hangzott el a szárszói tanácskozáson.