Az elmúlt hét csütörtökén a Pénzügyminisztérium egy újabb deficitcsökkentő intézkedési csomagot jelentett be – írta meg a Hotnews. A tervezett jogszabály további megszorításokat tartalmaz, amelyeket ezúttal az egyéni vállalkozókra is kiterjesztenének. Szó van arról, hogy megváltoztatják az egészségügyi járulékfizetés módját, aminek nyomán több – eddig kedvezményezett – magánvállalkozónak kell teljes összegű egészségbiztosítást fizetnie, de megsarcolnák a tőkepiaci befektetőket és szigorítanák a lakáskiadásra vonatkozó adózási szabályokat is.
„A stílus maga az ember” – szokták idézni (egyébként tévesen) Georges-Louis Leclerc de Buffon jeles botanikus mondását. Ebben a jogszabálytervezetben is felismerhető, a megszorítások Balkán bajnokának, Ilie Bolojannak a stílusa, amivel nekem két gondom is van. Az egyik az, hogy az intézkedések bevezetését nem előzi meg érdemi párbeszéd, nemcsak a munkaadók és a munkavállalók szervezeteivel, de a szakmával sem. A törvény által előírt egyeztetéseket a kormány igyekszik letudni, aztán siet parlamenti felelősségvállalással – vagyis a törvényhozási vita megkerülésével – elfogadtatni a javaslatokat. Ez egyrészt a társadalmi feszültségek felhalmozódásához vezet (lásd: a miniszterelnök kifütyülését a tengerészet napján), másrészt pedig nem ad lehetőséget az elhibázott kormányzati javaslatok korrigálására.
Márpedig hibák azok vannak. A kormány jelenlegi megközelítése, azaz az adók emelése és a költségek csökkentése, alapvetően természetes, de komoly méltánytalanságokat eredményez. Ezért is alakult ki vele szemben ilyen erős ellenállás. Megítélésem szerint a lakosság sokkal inkább elfogadta volna az elkerülhetetlen intézkedéseket, ha azokat kiegészítették volna egy átfogó, országos stratégiai tervvel. Így a megszorítások ellentételezéseként a kormány felmutathatta volna a célt, amiért érdemes áldozatokat is vállalni. Ehelyett Ilie Mindentlevág Bolojan fenyegetőzik, amikor a némileg voluntarista és szeszélyes módon kialakított takarékossági terve mellett érvel, mondván, hogy egyébként jön az államcsőd. Ezt az ügyet azonban az átlagpolgár nem érzi magáénak. Szerinte ez a kormány feladata, ő nem hajlandó szenvedni azért, hogy a miniszterelnök nyugodtan tudjon aludni. Az ehhez kapcsolódó legsúlyosabb hiba pedig a beruházások leállítása. Erre – a kormány narratívája szerint – azért lenne szükség, hogy megfékezze a további eladósodást. Véletlenül a közelmúltban hallgattam a kiváló magyarországi közgazdász, Petschnig Mária Zita érvelését amellett, hogy az eladósodás önmagában nem feltétlenül rossz, hiszen akkor az ország a mások pénzén fejlődhet. Az eladósodás akkor rossz, ha a befolyó pénzt rosszul költik el, ha nem beruházásra, fejlesztésre, hanem értelmetlen kiadásokra (például választások előtti osztogatásra) fordítják. A beruházások révén ugyanis élénkíthető a gazdaság, így a költségvetés bevételei is nőnek, a hitel kevesebb áldozattal visszafizethető.
Egy további gond – amire Andrei Siminel, a New Century Holdings (NCH) nevű amerikai befektetési alap romániai vezérigazgatója és képviselője is felhívta a figyelmet – az, hogy az adóemelések nyomán a tőke „megijed és elmenekül”. A befektetők nem szeretik a bizonytalan, kiszámíthatatlan pénzügyi környezetet. Ha azt látják, hogy a miniszterelnök ötletszerűen rendel el adó- és illetékemeléseket, akkor veszélyben érzik gazdasági számításaikat és elállnak az újabb befektetésektől, illetve elviszik a már meglévőket, ami értelemszerűen csökkenti az állam bevételeit, amit aztán további adóemelésekkel próbál meg pótolni, s beindul egy olyan spirál, ami valóban csődbe viheti a gazdaságot.
Harmadrészt a vállalkozók kísértést éreznek arra, hogy adóterheiket illegális módszerekkel, mindenekelőtt adócsalással, vagy ennek „sérósabb” eszközeivel, cégeik adóparadicsomokba történő áthelyezésével, bevételeiket nehezen ellenőrizhető tőkealapokba menekítésével csökkentsék. Ezek felderítése – olyan körülmények között, amikor a létszámcsökkentések az adóhatóságot sem kerülték el – pedig nehezebbé válik.
Mindent összevetve, úgy érzem, hogy a Bolojan-csomag kellően át nem gondolt, hűbelebalázs módjára összeállított intézkedések eklektikus gyűjteménye, amelynek mind gazdasági, mind politikai következményei kedvezőtlenek lesznek.