Tegnap este a budai vári evangélikus templomban a Magyarországi Egyházak Ökümenikus Tanácsának szervezésében egyházi és világi méltóságok jelenlétében emlékeztünk meg Szent István királyról.
Ugyan a kereszténység felvételét illetően egy kettősség figyelhető meg István esetében. Egyrészt az akkori európai gyakorlatnak megfelelően szabad utat engedett az erőszakos térítésnek, melynek során az ország lakosságára kemény módszerekkel kényszerítették rá a római katolicizmust. Ugyanakkor az is cáfolhatatlan tény, hogy Magyarországon István király volt a bibliai hit egyik első kiemelkedő támogatója és szorgalmazója. Ennek legfőbb bizonyítéka a fiához, Imre herceghez írt Intelmek című műve. Vitán felül áll, és senki nem vonja kétségbe, hogy az Intelmek István álláspontját, meggyőződését tartalmazza.
A kutatók között csak abban van vita, hogy milyen szintűnek tartják István konkrét szerzőségét. Egyesek úgy vélekednek, hogy valamelyik főpapja vagy egyházi embere fogalmazhatta az Intelmek szövegét, Istvánnal történő egyeztetések után. Azzal érvelnek, hogy a mű olyan széles körű műveltséget tükröz, amelynek megszerzésére egy korabeli uralkodónak kevéssé volt lehetősége. Mások azt az álláspontot képviselik, hogy maga a király a szerzője a műnek, még ha konzultált is a környezetében lévő művelt egyházi emberekkel. Érveik közt szerepel: István Nagy Legendája konkrétan tartalmazza, hogy a művet István írta, sőt mind a tíz fejezet címét felsorolja. István műveltségére vonatkozóan a Nagy Legenda kiemeli, hogy apja, Géza fejedelem királyi oktatásban részesítette. A Kis Legenda szerint Istvánt már gyermekkorában „teljességgel átitatta az ars grammatica tudománya”, azaz kiváló nyelvi és irodalmi képzettséget szerzett. E forrás azt állítja, hogy a király felnőtt korában is gyakran forgatta a Szentírást.
Az Intelmek műfaját tekintve az úgynevezett királytükrök sorába tartozik. Mint ilyen, elsősorban azt fejti ki, mi szükséges ahhoz, hogy fia trónra lépve sikeresen tudja kormányozni országát és aztán életpályáját befejezve méltó legyen Isten országára, azaz elnyerhesse a mennyei örök életet. Mindezek eléréséhez a legfőbb kulcsnak István a bibliai hit gyakorlatba ültetését tekinti. Az Intelmeket mély bibliai szemlélet hatja át. Ennek megfelelően a hitről és a hit megéléséről szóló részeknél említésre sem kerülnek a Bibliától eltérő elemei. Az Intelmek a Máté evangéliuma 16. fejezetére hivatkozva azt állítja, hogy Jézus Krisztus „önnönmagát nevezte kősziklának”, tehát ő az a kőszikla, amelyre az egyháznak épülnie kell.
Napjaink néha nyomasztó materializmusa közepette azt is nagyon üdítő látni, hogy István király a biblikus világszemléletének megfelelően mennyire valóságosan számolt a természetfölötti világ létezésével. Meggyőződése szerint a láthatatlan világnak van az emberekkel szemben ellenséges része. Azt tanította, hogy e láthatatlan sötét erőkkel szemben csak Isten természetfölötti erejével és az általa az emberek számára adott szellemi fegyverekkel lehet hatékonyan küzdeni: „…ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja is. Mert e szellemi fegyverekben szabályszerűen harcolhatsz a láthatatlan és látható ellenségeid ellen. Hiszen az apostol azt mondja: Nem koronáztatik meg, csak aki szabályszerűen küzd.”
Erre a felismerésre épült az istentiszteleten elhangzott ima is: „Könyörgünk hozzád, Istenem, töltsd ki szent lelkedet népünkre, hogy bölcs önismeretre jussunk. Forduljunk el attól, ami vesztünket okozza, és merjünk rátenni életünket a Te irgalmas szeretetedre. Gyomlálj ki közülünk minden pártosságot, ellened való lázadást és egymás közötti viszályt. Növeld meg a mi hitünket történelmi hivatásunkban és emberi méltóságunkban. Legyünk így a te néped. Szentháromság Isten, kezedben van nemzetünk jövője, nem kutatjuk, mit hoz, csak te magad jöjj velünk, hogy megnyíljon előttünk a megújulás útja, és mi áldás lehessünk ebben a világban.”
Így legyen.