A közbeszédben minden: hol a kormány megszorító intézkedései, hol a különnyugdíjak kérdése, hol a parajdi katasztrófa… minden napra kerül valami. Tegnap két hazai magyar portál beszámolói között találkoztam egy brassói esetről beszámoló írással: történt ugyanis, hogy a csizma felkerült az asztalra, azaz víz került a gázvezetékbe. Annak, aki a pártállami időszakban szocializálódott és annak a kornak a közüzemi szolgáltatásaiban részesült, hallott már arról, hogy víz is lehet a gázcsőben, még ha személyesen nem is tapasztalta meg a dolgot… Azt viszont annál többször, hogy nincs gáz. Vagy nincs melegvíz. Vagy egyáltalán nem folyik víz a csapon. Vagy nincs villany. Ezért gyakran maradt nyitva a gáz- vagy a vízcsap, s mikor a lehető legváratlanabb időpontban megadták a szolgáltatást – például munkaidőben, amikor senki nem tartózkodott otthon, vagy éjszaka, amikor mindenki aludt – ömleni kezdett a gáz vagy a víz. A gázömlés olykor tragédiába torkollott, a víz pedig egyszerűen ömlött: a konyhába, a fürdőbe, a lakásba, az alsóbb szinteken lévő lakásokba. És utána ömlött a szomszédokból is a panasz.
Nos, a két portál arról számolt be román nyelvű hírforrásokra – olykor azok láncolatára – hivatkozva, hogy Brassóban a csináld magad mozgalom jegyében egy leleményes tömbházlakó úgy döntött, hogy maga szereli be új gázkazánját. Elhatározását tett követte, hozzálátott a munkának. Aztán mit csinált, mit nem, a beszámolók szerint összekeverhette a csöveket, mert víz került a gázvezetékbe.
Az egyik beszámoló szerint „Több tucat család meglepődve tapasztalta, hogy víz folyik a gázcsőből. Azóta – immár öt napja – a gázszolgáltató próbálja helyrehozni a hibát. A megdöbbent lakók azt látták, a víz úgy ömlik a gázóra csövéből, mintha csak egy csapot nyitottak volna ki.”
Kétszer is újraolvastam, nem hittem a szememnek: milyen csapot nyitogattak a lakók?; honnan ömlött a víz?; mi köze a lakónak a gázóra csövéhez? A választ a másik portál más forrásokra hivatkozó beszámolójában véltem megtalálni: eszerint a lakók a gázszolgáltatás hiányát tapasztalták, kihívták a szolgáltatót, mert gyanújuk szerint egyik szomszédjuk sajátkezűleg szerelte fel új falikazánját, s bizonyára elszúrt valamit. A szolgáltató szakemberei konstatálták a tányállást, jegyzőkönyvbe rögzítették, majd egy magáncég szakembereinek segítségét vették igénybe a hiba elhárítására. Ők vették észre a gázórák leszerelésekor, hogy víz ömlik a gázcsőből.
A két beszámoló szerint a ház lakói immár öt napja nélkülözték a szolgáltatást, és nem tudni, hogy mikor sikerül azt helyreállítani. S akkor jön az érzelmi része a dolognak: idős emberek laknak többnyire az épületben, akik az egyik megfogalmazás szerint „jelenleg nem tudnak főzni vagy tisztálkodni gáz nélkül”. A másik beszámoló is egybehangzik vele: „Addig is az érintetteknek hideg vízzel kell mosakodniuk, és főzési lehetőség nélkül kell boldogulniuk.”
Nekem az a rész tetszett, amely szerint a szerelést végző lakó nem volt elérhető, így nem tudták felelősségre vonni.
Nos, minderre mit mondhatnék. Nyár van, kevés esemény történik, alig van miről beszámolni, így bármilyen, a hétköznapok sémájából kilógó történés kapóra jön: kissé felhabosítva lehet tálalni az olvasónak, hogy ne csak a kormány megszorító intézkedései, a különnyugdíjak kérdése, vagy a parajdi katasztrófa folyjék a csapon.