Egy esztendővel ezelőtt munkatársaimmal filmet készítettünk az éppen huszadszor megrendezett csíkszeredai FREE CAMP Nemzetközi Képzőművészeti Alkotó Műhelyről. Botár László, a Hargita Megyei Kulturális Központ munkatársa, aki 2004-ben az egészet kitalálta, éppen nyugdíjba vonult és akkor ezt mondta, hadd idézzem: „ Lehet, hogy itt a Free Camp lezárul. A szép, kerek húsz éven túl valamilyen formában azonban folytatódhat, de mihelyt nekem megszűnt a munkaviszonyom az intézménnyel, a Hargita Megyei Kulturális Központtal, nem férek hozzá bizonyos pénzekhez. Más pénzforrásokat kell keresni, egy más konjunktúrában. Milyen módon fogunk táborozni és hogyan, ezt a jövő dönti el, tehát az akarat meg van és valahogyan lesz. A gyűjtemény sorsa pedig tárgyalások tárgyát képezi.”
Eddig az idézet és örömmel kell hozzátennem: a FREE CAMP nem zárult le, Botár László nyugdíjazása ellenére is kitartott, és beállt a folyamat mögé a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatal, így ma este hat órától a Szakszervezeti Művelődési Házban megnyíló kiállításon immár a XXI. nemzetközi művésztábor alkotásait lehet megtekinteni. Azaz, az idén még tízen csatlakoztak 18 ország 132 képzőművészéhez, akik az évek során komoly gyűjteményt hoztak létre.
„Minden művésztábor, amit megvizsgálunk az elmúlt száz-százötven évben, csak akkor tudott sikeresen működni, ha volt egy olyan személy, egy olyan megszállott valaki, akinek kialakult egy koncepciója, véleménye a művészetről, egy új jelenségről, egy új helyszínről és ez a személy maga köré tudott vonzani olyan személyiségeket, akikkel el lehetett kezdeni egy szakmai mozgást”. Az említett filmben így látta Feledy Balázs, neves magyarországi műkritikus Botár László szerepét, aki – tette hozzá – a maga ízlésével, a maga világfelfogásával itt, ebben a térben, ahol rengeteg művésztelep működik a progresszív avantgárd műhelyektől a konzervatívabb műhelyekig, egy ilyen önálló arculatot tudott teremteni.”
De nem csupán az előző, hanem az idei művésztáborban is nem kizárólag az alkotás volt az érdekes abban a hatalmas, nyitott műteremben, amelybe a közönség bármikor betekinthetett, hanem mindazok az eszmecserék, amelyek a hazai képzőművészet jelenlegi helyével és szerepével foglalkoztak. Azt hiszem – fogalmazott Mircia Dumitrescu, az egyik legnevesebb hazai grafikus, a bukaresti képzőművészeti doktori iskola vezetője – túlságosan is lépést akarunk tartani Nyugattal. Azt hiszem, szükség van önazonosságunk jobb megőrzésére, ne másoljunk le bármiféle ostobaságot, ne hagyjuk, hogy magával vigyen a nyugati hullám, és mindenekelőtt ne alapozzunk csak a pénz és a kereskedelmi szellem meghatározta értékekre. Bíznod kell önmagadban, türelemmel és kitartással bíznod kell a saját utadban. Tudom, a mai világban elvileg maguk a művészek is mártírok, de ha ezt a mesterséget választották, akkor ki kell tartaniuk mellette.”
Amint arról a ma esti kiállításmegnyitó nézői is meggyőződhetnek, a huszonegyedik FREE CAMP is éppen ezt a hitvallást erősíti, a művészek és művészetek melletti kitartást a mai zaklatott társadalomban.
Ez a tárlat nemsokára eljut Bukarestbe is, ami pedig a több mint két évtizedes összgyűjtemény sorsát illeti, rendkívül fontos, hogy az alkotások ne csupán raktárba zárva képviseljenek nagyon fontos értéket, hanem az elkövetkező években minél több fórumon, itthon és külföldön is nyilvánosság elé tudjanak kerülni.Akár a külföldi román kulturális intézetekben is, amelyek sorsáról ezen a héten tárgyaltak a külügyminisztériumban.