Vajúdtak a hegyek… . Az idei tusványosi dzsemborit a NER úgy harangozta be, hogy ott Orbán Viktor „eget rengető” bejelentésre készül, ami hihetően hangzott, mert egyrészt ez volt a jelenlegi magyar kormányzati ciklus utolsó ilyen rendezvénye, amikor helye lehetett volna valamilyen magvasabb üzenetnek, amely megtartja a magyar miniszterelnököt a kollektív erdélyi emlékezetben, másrészt a rossz emlékű tihanyi beszéd után a rommagyarok joggal vártak volna legalább valamilyen magyarázatot (a tévedés beismerésére Orbánt senki sem tartja képesnek).
Nos, egyikre sem került sor. A beszéd ismét a világpolitika orbáni magyarázata volt ugyanaz, amit az elmúlt években már többször elmondott, és aminek lényege az, hogy Ukrajna rossz, az Európai Unió hülye, Putyin logikusan cselekszik, ő pedig majd megmenti a galaxist, bízzák csak rá, mert tud mindent is. Izzadó, szalmakalapos hallgatósága előtt megismételte kiürült, megkopott toposzait a migrációról, a kereszténységről, a genderelmélet nemzetveszejtő voltáról, no és persze a viszonylag új mumusról, Ukrajnáról. Mindössze két újdonságot jegyezhettünk fel. Az egyik a világháborúval való riogatás, amitől csak ő tudja megmenteni a magyarságot, ezért őt most ne bánccsák, hanem válasszák újra, hogy be tudja fejezni történelmi küldetését, naggyá és gazdaggá teszi Magyarországot, akárki meglássa. (Ez utóbbi részben sikerült is, amennyiben családtagjai és a NER-lovagok vagyonosodására gondolunk.) A másik újdonság a Harcosok Klubja.2, azaz a Digitális Polgári Körök létrehozásának bejelentése.
Ami a világháborúval való fenyegetést illeti, ennek csak a tálalása új, valójában már rég felbukkant az orbáni retorikában, célja pedig a közbeszéd terelése. Ne az inflációval, az összeomló oktatási, vagy egészségügyi rendszerrel, az elakadó, kisikló vagy óriási késéseket felhalmozó vonatokkal foglalkozzanak az emberek, hanem a világháborúval, ami minden másnál veszélyesebb és amit csak Orbán – mint kiválasztott – tud elhárítani. Erről szól a rendeleti kormányzás folyamatos meghosszabbítása. Orbán át akarja írni a magyar lakosság prioritásait.
A digitális harcosok toborzása pedig valójában annak beismerése, hogy a Fidesz az online kommunikációban messze lemaradt az alulról szerveződő Tisza-szigetek mögött. Ezért gondolja úgy a kedves vezető, hogy egy felülről szervezett digitális regiment majd széttrollkodja a Tisza bázisát. Ki kell ábrándítanom. A virtuális csaták nem tudják legyőzni a valóságot. Azt, hogy Magyarország az EU legszegényebb országa lett, ahol elszabadult az infláció, és leépült a demokratikus intézményrendszer.
Mindez azonban legyen a magyar miniszterelnök, a NER, a magyar választópolgárok gondja. Ami engem a legjobban zavart a tusványosi performanszban, az válogatott szalmakalapos hallgatóságának félrenézése, sunyi lapítása. Nemcsak arról van szó, hogy senki nem merte megkérdezni a vezért, hogy I András király sírja mellől miért tartotta olyan fontosnak kinyilvánítani egyetértését George Simionnal. A legszomorúbb az, hogy akinek ezt elsősorban meg kellett volna tennie, még mentegette is a gazdáját, mondván, hogy „nincs törés Orbán és az erdélyi magyarok között”.
Volt azonban szombaton egy másik beszéd is. Ezt Székesfehérváron tartotta Magyar Péter. Nos, ez nem planetáris kihívásokról és intergalaktikus csillagháborúról szólt, amit majd a digitális kalasnyikovval megnyer a magyar, mint a pozsonyi csatát Baltavári Tamás animációs filmjében. Ez a beszéd arról szólt, amiről egy miniszterelnöki beszédnek szólnia kell, nevezetesen az ország állapotáról, arról, hogy miként lehet ismét működőképessé tenni a gazdaságot, tudományos és oktatási intézményeket és arról, hogy Magyarország helye teljes jogú tagként a NATO-ban és az Európai Unióban van, nem pedig megfigyelőként a Türk Tanácsban, arról, hogy a világpolitikai kalandozások kora lejárt, ideje elkezdeni dolgozni.