Silviu Vexler, a Romániai Zsidó Közösségek Föderációjának elnöke és parlamenti képviselője visszaadta állami kitüntetését, a Román Nemzeti Érdemrendet. Ennek előzménye az, hogy Nicuşor Dan államfő az Alkotmánybírósághoz fordult és kérte, hogy a taláros testület nyilvánítsa az alaptörvénnyel ellentétesnek a 2025/168-as számú törvénytervezetet, amely módosítaná a fasiszta, légionárius, rasszista vagy idegengyűlölő szervezetek, szimbólumok és cselekmények, valamint az emberiség ellen elkövetett népirtás és háborús bűnök elkövetőinek kultusza tilalmáról szóló 2002/31-es számú Sürgősségi Kormányrendeletet. A szóban forgó jogszabályt – amelyet a Szenátus már el is fogadott – nem más, mint Silviu Vexler kezdeményezte.
Miről is van szó? Amennyiben a törvénytervezet életbe lép, akkor a jogszabályban meghatározott bűncselekményeket súlyosabban fogják büntetni. Ennél azonban szerintem fontosabb, hogy a törvénytervezet pontosítaná a szélsőséges megnyilvánulások tartalmi és formai meghatározását, kiterjesztené azokat az internetes fórumokon elkövetett gyalázkodásokra, az ilyen tartalmak megosztására is.
Mi gondja lehetett ezzel az elnöknek? Nos, az alkotmánybírósági megkeresés szövegét vizsgálva az, hogy a „legionárius” „idegengyűlölő” és még a „fasiszta” fogalmak sem lennének kellően tisztázottak, sértik az információhoz és a kultúrához való alapvető emberi jogot. Példaként az elnök arra hivatkozott, hogy a jogszabály alapján Mihai Eminescu egyes írásait is be kellene tiltani, azok antiszemita, idegengyűlölő volta miatt. Érdekes, hogy a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnöke George Simion is ez utóbbi érvre hivatkozva kérte a törvénytervezet elvetését, s ez úgy tetszik, hogy megihlette az elnök urat.
Nos, nagyon nehéz azt állítani, hogy az olyan fogalmak, mint a fasiszta, légionárus és idegengyűlölő nem kellőképpen meghatározottak, amikor a jogszabály éppen ezek tartalmát pontosítja és egészíti ki. Egyébként meg elegendő lenne felütni az értelmező szótárt és az elnök úr máris képben lenne a szóban forgó fogalmak meghatározásával. Ami pedig Eminescut illeti, azt hiszem, hogy téves az a megközelítés, miszerint a nemzeti poétának minősített szerző neve legitimálja az antiszemitizmust és az idegengyűlöletet. Zárójelben jegyzem meg, hogy a román irodalomtörténetnek is szembe kellene néznie az olyan szerzők írásainak kritikai értelmezése problémájával, mint Radu Gyr, Nae Ionescu, Mircea Eliade, Emil Cioran, Nichifor Crainic és mások.
Ugyancsak ide tartozik, hogy a törvénytervezet ellen már érkezett egy óvás az Alkotmánybíróságra, amelyet a szélsőséges pártok nyújtottak be, s ezt a taláros testület egyhangúan visszautasította.
Ide jutottunk tehát, hogy kevesebb mint két hónappal a megválasztása után Nicuşor Dan egy platformra került George Simionnal, Diana Şoşoacaval, Anamaria Gavrilăval és kapcsolt részeikkel. Számomra döbbenetes, hogy az a politikus, akit a demokrata és Európa-barát szavazók juttattak tisztségbe szót emelt a legundorítóbb ideológiák védelmében. Ez rendkívül súlyos eset. Egészen más ugyanis, ha az emberellenes gondolatokat közismerten szélsőséges figurák védik, és teljesen más az, amikor az elnök – mindannyiunk nevében – nyilvánul meg hasonlóan. Dan ezzel a gesztusával Románia demokratikus elkötelezettségét kérdőjelezte meg, s bizonyára komoly aggodalmakat ébresztett szövetségeseinkben is. Ha azt remélte, hogy ezzel a húzásával maga mellé állítja a szélsőséges szavazókat, akkor a kiváló matematikus hírében álló elnök alaposan elszámította magát. Ők továbbra is az eredetire fogják letenni a voksot és nem a hamisítványra.
Eszembe jut, hogy a választási kampányban finnyás értelmiségiek – magyarok és románok – milyen undorral utasították vissza Crin Antonescu támogatását, mondván, hogy ő kompromittálta magát a levitézlett politikai elittel, bezzeg Nicuşor Dan, tiszta, puritán, erkölcsös nagyság. Nos kettőjük közt az a különbség, hogy a szélsőséges propaganda tilalmáról szóló törvényt Antonescu kezdeményezte, Dan pedig alkotmányellenesnek akarja nyilvánítani a tökéletesítését és korszerűsítését. Kíváncsian várom, hogy a finnyás értelmiségieknek lesz-e reakciójuk kedvencük eltévelyedésére, vagy „jóvan az úgy”.