Egyre többen tekintenek úgy a román kommunista diktátorra, az 1989 karácsonyán kivégzett Nicolae Ceaușescura, mint Kelet Che Guevarajára. A múlt hét végén costinești-i Beach, Please fesztiválon tinédzserek egy csoportja egy adott pillanatban őrjöngve azt skandálta, hogy „Ceaușescu, Ceaușescu!”.
Costinești néhány kilométerre fekszik a Fekete tenger–Duna-csatorna végpontjától, attól a helytől, ahol az ötvenes-hatvanas években több száz, a kommunizmussal egyet nem értő értelmiségi, munkaszolgálatos életét vesztette.
Nem lepett meg, hogy a Kárpátok Géniuszát visszasírják azok, akik nem éltek az „Aranykorban”, akik nem hallották a pártkongresszusok „hosszan tartó, ütemes tapsát”, s a tele torokból üvöltött hűség nyilatkozatokat, hogy a megfigyelt, vegzált, kiéheztetett emberek az esetleges vallatásoktól tartva mégis megvallják: „Stima noastră și mîndria/ Ceaușescu, Romînia”. (Tiszteletünk, büszkeségünk:/ Ceaușescu, Románia.) Számos jel mutatott arra, hogy ez bekövetkezik.
Nem tudom, hogy él-e még a Mehedinţi megyei Prunişoron Nicolae Ceauşescu nyugdíjas matematikatanár, volt iskolaigazgató, a diktátor névrokona. (2012-ben írtam róla.) Ha igen, bizonyára elégedett. Néhány évvel ezelőtt ugyanis a sajtónak azt nyilatkozta: ugyan nem sírja vissza a régi szép időket, viszont sokan voltak, akik jobban éltek a kommunisták idejében: „Akkoriban mindenkinek volt munkája, és kenyeret tett az asztalra. Most csak éhezés és szegénység van.” Druszájáról is jó véleménye volt: „Nicolae Ceausescu derék vezető, a tanácsadói vitték rossz útra.” Az egyetlen dolog ami bántotta az egykori tanárt, hogy a pártfőtitkár érdemeit a romániaiak hamar elfelejtik. Nos, úgy tűnik, ma az emberek éppen a kommunizmus rémségeire nem emlékeznek tisztán, Ceauşescu, a diktátor ismét a nép legszeretettebb fiává lett!
A romániai fiatalok egyharmada úgy véli, a kommunista rezsimben jobb vagy sokkal jobb volt az élet, mint manapság. 38 százalékuk szerint a szocializmus Románia építésében fontos korszak volt, a kommunizmus pedig eredményre vezető ideológia. A felnőttek több mint fele, 53 százaléka szívesebben élne Nicolae Ceauşescu vezetése alatt.
Nem lepett hát meg a fesztiválozó fiatalok reakciója, mert Kelet-Európa népe a nyolcvanas évek végén bekövetkezett rendszerváltást követően nem tudott szembenézni a közelmúltjával. A 89-es „forradalom” fiataljai mára már szép korúak, sokan közülük csalódottak, emlékeik a szocializmusról megszépültek vagy annyira traumatizálók voltak, hogy nem kívánták azokkal terhelni gyerekeiket, unokáikat.
Kilúgozott információk kerültek be a rosszul megírt történelemkönyvekbe, s a rendszerváltás sok millió vesztese is megszépítve beszél arról a korról, amelyben mindenkinek munkája volt, mindenkinek házat utaltak ki, nem kellett adót fizetni. A fiatalok előtt valóságos Kánaánként tűnhet fel a honi szocializmus fél évszázada…
Helyesen állapítja meg a Kommunizmus Bűneit és a Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet: a Beach, Please-en történtek „a gonosz elbagatellizálásának a kifejeződése egy olyan társadalomban, amely csak formálisan és elvontan vállalta fel totalitárius múltját”.
És abban sem tévednek, amikor azt állítják, hogy a kommunizmus bűneinek és visszaéléseinek feledésbe merüléséért nem a fiatalok felelősek, hanem elsősorban a politikai döntéshozók és az oktatási rendszer képviselői, „akik több mint 35 éven át elhallgatták a történelmi igazságot”, hozzájárulva ezzel egy gyilkos és illegitim rezsim iránti veszélyes nosztalgia terjedéséhez.