Bár karnyújtásra tőlem zajlottak az elmúlt hetekben a parajdi események, tartózkodtam attól, hogy jegyzetet írjak róla, véleményt nyilvánítsak a kérdésben. Megtették azt mások helyettem: szakavatott szakemberek, mindenhez értő politikusok és a hozzáértésben őket is überelő fogadatlan prókátorok, neves, álneves és névtelen kommentelők, így kevés okos, érvekkel alátámasztott szöveget, de annál több sótlan sületlenséget olvashattam – s olvashattunk mindannyian – a parajdi bányában, annak környékén történtekről, a történések vélt vagy valós okairól, várható vagy lehetséges következményeiről.
Nem kívánom gyarapítani a kéretlen szakértők, a minden baj forrását tudók és mindenre megoldást ajánlók sorát, inkább azon merengek, hogy az én nemzedékem gyökeres változások tanúja volt, lett és lehet továbbra is, ugyanis társadalmi-politikai téren megértük a rendszerváltás örömét, félelmeit és csalódásait; tanúi lehettünk a társadalom és a gazdaság átalakulásának, a tulajdonviszonyok átrendeződésének; elszenvedhettük a féktelen infláció következményeit; örülhettünk a szabad utazás lehetőségének és a határok eltűnésének; megélhettünk egy gazdasági világválságot – aminek a híre jobban megérintett, mint a szele, ugyanis a mi szűkebb pátriánkban nem volt, ami tönkre menjen; láthattuk, hogy lassan-nagyon lassan, de járhatatlan útjaink járhatóak lettek, s immár kis kerülővel és némi megszakításokkal autópályán közlekedhetünk Európa országaiba; átéltük a New York-i ikertornyok lerombolását; elszenvedtünk egy világjárványt; megtapasztaltuk az istenített közösségi felületek ördögi manipulatív voltát; aggódhattunk a balkáni háború és aggódhatunk az ukrajnai fegyveres konfliktus miatt; megtapasztalhattunk egy-két emberöltőben egyszer előforduló természeti katasztrófákat – hogy csak néhány, hirtelen eszembe jutott dolgot említsek.
Apáink és nagyapáink nemzedékének is kijutott bőven a tapasztalatokból, ugyanis megértek ők pár impériumváltást, ideológiai bukfencet, egy-két háborút, majd osztályharcot, azt, hogy az ő nevükben jártak el ellenük. A korábbi generációk élete talán eseménytelenebb volt, akkoriban egy emberöltő alatt nem történt annyi minden, mint századunkban egy évtized alatt. Talán felkészületlenek vagyunk a hirtelen jött változásokra, sőt, az előrelátható változások is legtöbbször meglepetésszerűen érnek.
S immár megérhettük az egyik öröknek hitt látványosságunk, a gazdasági potenciállal bíró parajdi sóbánya vízzel való feltelését. A természet visszavette azt, amit az ember több száz éven kölcsön vett, használt, kihasznált a maga – és a mások – hasznára.
Tény, hogy a világ egyre kuszább körülöttünk, egyre nagyobb a bizonytalanság, sok a kétely, sok az ismeretlen tényező, miközben mind jobban felszínre tör és mindent eláraszt a mérhetetlen emberi butaság. Nos, nem a természettől, nem a gazdasági-társadalmi-politikai változásoktól tartok a legjobban, hanem az előbb említett butaságtól, a tudatlan akarnokoktól és az eltunyult tömegektől.
Nemzedékem megedződhetett volna az elmúlt hatvan év történésein. De nem edződött meg, a nagy változások még mindig képesek meglepni minket. Azért próbáljuk meg feldolgozni, megemészteni ezeket a változásokat, mihamarabb alkalmazkodni hozzájuk, hogy ne kárunkra váljanak, hanem a javunkat szolgálják. Bízom benne, hogy a parajdi vízözönt megszégyenítő véleményözön is leülepszik, a döntések meghozatalában a józan ész győzedelmeskedik, s megbékélünk a karnyújtásnyira zajló változásokkal, a magunk javára fordítva azokat.