Jövőre 420 éves lesz Nagyszalonta. Egy település életében ez talán nem nagy idő, például ha arra gondolunk, hogy a hagyomány szerint Romulus és Remus időszámításunk előtt 754-ben alapították Rómát, a régészeti leletek szerint pedig Athén már 3000 évvel ezelőtt lakott település volt.

Csakhogy a történelmi, társadalmi, gazdasági és főként tudományos folyamatok épp az utolsó 400-500 évben gyorsultak fel. Felfedezték Amerikát, széles körben elterjedt a könyvnyomtatás, egyetemeket alapítottak szerte Európában, az iparosítás pedig alapjaiban alakította át a társadalom szerkezetét, ami megágyazott a politikai változásoknak, a polgári demokratikus forradalmaknak, a parlamentáris rendszerek megjelenésének, majd a szabad választásoknak.

Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy mindezek a változások miként voltak érzékelhetőek egy olyan kisvárosban, mint Nagyszalonta, akkor azt kell mondanunk, hogy városunk pontos tükre volt a gazdasági-társadalmi átalakulásoknak. A Kiegyezés felszabadító légköre megteremtette a gazdasági fellendülés feltételeit. Megjelentek a pékségek, fakitermelő és -feldolgozó műhelyek, és fejlődésnek indultak a kisipari, kézműves vállalkozások. Ezzel párhuzamosan megpezsdült a város kulturális élete is, amelyet Arany János munkássága és emlékezete is ösztönzött. 1899-ben megnyílt a nagy költő emlékmúzeuma, Erdélyi János, Kriza János, Gyulai Pál és Arany László Szalonta környéki népdalgyűjtései pedig az egyetemes magyar kultúrát gazdagították.

Történelmi fordulópontot jelentett a város életében a két világháború. Az első nyomán Szalonta Romániához került, a második pedig a kommunista rezsim létrejöttét jelentette. A város – minden nehézség ellenére – alkalmazkodni tudott a megváltozott körülményekhez, elannyira, hogy ha lakossága 1910-ben 15.943-fő volt (az akkori népszámlálás adatai szerint), 1989-ben ez a szám már 22.000 körül volt.

Az 1989-es rendszerváltás után a kisvárosok szembesülni kényszerültek azzal, hogy Ceauşescu koncepciótlan és elhibázott iparpolitikája szükségszerűen csődbe vitte a nagyvállalatokat, az alacsony hatékonyságú termelés pedig a kisebb cégekben is tarthatatlanná vált. A gazdasági reformok fájdalmas következményekkel jártak. A beszűkülő munkalehetőségek miatt nagyon sok fiatal elhagyta a várost (jelentős részük az országot is), Szalonta lakossága megcsappant és elöregedett. A 2021-es népszámlálás adatai szerint városunk lakossága 15.792 főre apadt, vagyis körülbelül az 1910-es évinek felel meg.

Ugyanakkor vannak biztató jelek is. Egy sor komoly beruházás indult meg a városban, úgymint uszoda létesítése, az országos lakásépítési program keretében fiatalok költözhettek új lakásokba, Piéta Kegyeleti Ház építése, a tenkei út felújítása, az Oncsa tér rendezése, Toldi Aquapark létrehozása stb. A közeljövőben megépülő Nagyvárad – Arad gyorsforgalmi út részét képező elkerülő út pedig tehermentesíteni fogja a városon átmenő forgalmat. A nagyszalontaiak az elmúlt 420 évben bebizonyították, hogy felül tudnak emelkedni a nehézségeken, kreativitásuk, alkalmazkodó-készségük és nem utolsósorban lokálpatriotizmusuk megtartja őket. A vegetálás évtizedei után remélhetőleg egy újabb fellendülésnek lehetünk tanúi.