Nem, kérem, nem rosszul tudom a címül írt szót, csupán idézem mástól: egy bárgyú internetes híradás számolt be arról, hogy egy, a hegyen éjszakázó család sátrában tárolt élelmiszert akarta megdézsmálni egy arra kószáló medve, de szerencsére a család kutyája elijesztette a nagyvadat, majd a hegyimentők biztonságos helyre kísérték a felelőtlen kempingezőket. És felhívták a turisták figyelmét arra, hogy a sátorban ne tároljanak medvecsábító élelmiszert. Ennyi a hír, röviden.
S alatta két olvasói komment, az egyik: „Medvehatymát se vigyetek”, a másik pedig: „Egyetek medvehúst…” „Hattyá’ má’ a helyesírással” lenne a borítékolható válasz, ha a „medvehatymá”-t kifogásolnám, de inkább a két kommentelő humorérzékét tenném szóvá, ugyanis a kárörömöt olvasom ki belőle, a két bejegyzés az én értelmezésemben nem jelent egyebet, mint: „úgy kell nektek, minek kellett odamászkálni?! Ültetek volna inkább otthon az ülepeteken!” Holott egyáltalán nem vicces, nem szórakoztató a helyzet, nem ad derültségre okot. Igaz, hogy meggondolandó cselekedet a vadonban való sátorozás, a vadkempingezés, főként, hogy a Kárpátokban élnek még vadak, nem úgy, mint az Alpokban, de nem elfogadható, hogy egy jó ideje, a vadállomány mértéken felüli elszaporodása miatt lassan már ki nem teheti a lábát az ember a lakott területekről, mert nagy valószínűséggel nagyvaddal találkozik. Így járt minap egy kedves ismerősöm, aki bodzát akart gyűjteni, de a bokor túloldalán tányértalpú bundás vette rossz néven, hogy emberek háborgatják. Az eset szerencsésen ért véget, ugyanis a mackó megelégedett egy méltatlankodó morgással, nem tett kárt a bodzagyűjtögetőben, csupán riadalmat okozott. Egy másik ugyancsak nemrégiben történt eset: háromszéki diákok kirándultak Csíksomlyóra, felkapaszkodtak a Nagysomlyó hegyére, s a diákhad okozta lárma dacára találkoztak egy arra bóklászó – netán ott lakó – macival… Akkor sem történt baj, de elképzelhető, mennyire megriadtak a gyermekek és kísérőtanáraik. S visszakanyarodtunk a bevezetőként ismertetett sztori kapcsán felvetett kérdéshez: „Jó-jó, de mit kerestek a kirándulók a medvék által frekventált helyen?” A történet azonban nem ért véget: a pünkösdszombati zarándoklat előtt két nappal a helyi elöljárók kérésére és közreműködésével a vadásztársulat tagjai átfésülték a területet, hogy elriasszák az esetleg ott tartózkodó vadakat a búcsú helyszínéről és annak környékéről. Egy nagyobbacska bocs azonban rossz irányba hagyta el a helyet, riadalmában nem az erdőbe vette az irányt, hanem a lakott területen kóricált, betévedve a városrész-falu szívébe, a Somlyó utcába. Fényes nappal. Egyik ismerősöm arra lett figyelmes, hogy rendőrjárőrkocsi villog, nagy a jövés-menés az utcában, majd kennelbe zárt kutyájuk eszeveszett ugatásba kezdett. Pillanatok alatt történtek a dolgok, mire kiértek a házból, már nem láttak semmit. Rövidesen a szomszéd mutatott a telefonjával készített filmet arról, hogy a medve miként távozik a kerítésen át, a kutya pedig két napig letargiába esett. Aztán egy maci a búcsú után betévedt a Kalász negyedbe és mivel egy vonatkozó híradás szerint „megijedt a hatósági jelenléttől”, felmászott egy fenyőfára és csak kalandos mentőakció során sikerült lehozni onnan. Summa-summárum: jobb ha ez ember ki sem mozdul a házból, mert már nemcsak a vadonban, hanem a települések közvetlen közelében, sőt a településeken belül is fennáll a veszélye annak, hogy összefut egy mackóval. Ha visz magával medvehatymát, ha nem…