Mi a divat? Amennyire rövid a kérdés, olyannyira hosszú és bonyolult rá a válasz. Napjainkban az oly divatos hátizsákok teljesen kiszorították az oldal- és válltáskákat, a börcipőket a sportcipők, a napszemüvegeket legtöbben már nem is a szemük előtt, hanem a fejük tetején viselik, akár télen, akár tavasszal vagy ősszel szövetkabátot már alig látni, a sálak egyre hosszabbakká váltak, a legkülönbözőbb tekerésekkel és csomózásokkal, a farmernadrágokról pedig már nem is beszélek, hiszen néhány esztendővel ezelőtt a tizenéves lányok még azokat viselték, amelyek minél szorosabban a testükre tapadtak, most pedig olyannyira széles, trapézfarmer és az elnyűtt hatalmas pulóver a divat, hogy kell legalább három lépés, amíg az öltözék is elindul a gazdája nyomán.
Mi is tehát a divat? A Kolozsváron megjelenő Korunk legújabb, májusi száma a Tapasztalatok témakörben sűríti tanulmányait és ezek egyike, Oláh Ildikó értekezése éppen a divattal foglalkozik.
A divat a kultúra része, kollektív fogyasztási magatartásra épül – hangzik az egyik megfogalmazás.
A divat népszerű öltözködési szokások összességeként határozható meg – hangzik a másik.
A divat a kreatív iparágak egyik összetett irányzata, amely több szakaszból álló alkotói és önkifejezési formát fed le – így szól a harmadik.
A divat kifejezés bármely olyan tárgyra, vagy jelenségre vonatkoztatható, amelynek stílusa az idővel változik és az egyének kollektív preferenciáin alapul – emígy a negyedik.
És még folytathatnám a sort, de talán az egyik összefoglaló meghatározás a legtalálóbb: a divatipari cikkek fogyasztásának alapja a vásárlók folyamatos igénye önazonosságuk kifejezésére, identitásuk formálására és újraformálására, az újdonságok felfedezésére és a birtokláson keresztüli örömszerzésre.
Vagy ugyanezt áttéve a mai nyelvezetre: a divat olyan jelentésekkel és szimbólumokkal foglalkozik, amelyek azonnali vizuális kommunikációt eredményeznek és amelyeket értelmezni tudnak azok, akik kellőképpen ráfigyelnek az általuk dekódolható információkra.
És miután elméletben legalább ennyire felkészültünk a divatból, akkor egészen szeptember végéig nyissunk be a Csíki Székely Múzeum szerdán megnyílt Divat és változás című, témánként több teremben berendezett kiállítására, amely a gyökereket is kitapogatja és rámutat a legfontosabb irányzatokra hetven esztendő alatt, az 1870 és az 1940 közötti időszakokban, persze leginkább a női öltözködés változásaival foglalkozva, hiszen a férfiak vagy éppen harcoltak, politizáltak, vitatkoztak, netán köztisztviselőként koptatták a nadrágokat, és ha olykor frakkot viseltek vagy éppen szmokingba bújtak, az már csak a kiváltságosoknak adatott meg.
A Csíki Székely Múzeum és a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának közös kiállítása természetesen mindenekelőtt magyar társadalmi példákra hivatkozva, de rengeteg bemutatott ruhával, fényképpel, dokumentummal, magyar és román nyelvű magyarázó szövegekkel azonban sokkal szélesebb merítésű: életformák, történelem, a testhez és a szabadsághoz fűzött viszony átalakulása és sok minden más követhető nyomon azokból az évtizedekből, amikor Párizs és Bécs sugárzásában Magyarországon is kialakultak a szabászati és varró szalonok, a kiskereskedések, a divatlapok, majd a tömegtermelés világa.
Kedves férfi hallgatóim pedig azt is megtekinthetik, hogyan kellett egykoron befűzni egy hölgyet, hogy darázsderekú legyen és elégedetten bólinthatnak, hogy manapság a befűzésnek már teljesen más technikái vannak. Például mobiltelefonon, sms-ben vagy messengeren. De nem biztos, hogy ugyanolyan sikerrel!