Ma május 8-ika van. Pontosan nyolcvan évvel ezelőtt, ezen a napon ért véget a második világháború. Wilhelm Keitel német vezértábornagy 1945 május 7-én írta alá Georgij Konsztantinovics Zsukov marsall előtt a feltétel nélküli kapitulációt, de az csak május 8-án lépett életbe. Ezért Európa nyugati felén május 8-át tekintik a második világháború lezárása napjának.
Ezzel kapcsolatban emgedjenek meg egy személyes kitérőt. A nagyszalontai mozira – amikor még létezett (most valami bolt van a helyén) – gyerekkoromban neonbetűkkel az volt felírva, hogy „Cinema – 8 Mai – Mozgo” (ez utóbbi gondolom, hogy mozgóképszínház lett volna, de valószínűleg ennyi betű nem fért volna el a mozi tetején). Sokáig azt hittem, hogy hacsak a szalontai mozi nem arról kapta a nevét, hogy ezen a napon 1886-ban a Georgia állambeli Atlantában Dr. John Stith Pemberton kikeverte az első Coca-Colát, akkor nyilván a nácizmus fölött aratott győzelem napjáról van szó, amit Európa legtöbb országában május 8-án ünnepelnek. Kivételt képeztek a Szovjetunió és a keleti tömb országai, ahol május 9-ét tartották a győzelem napjának (Oroszországban most is 9-én rendezik a díszfelvonulást). Ennek az az oka, hogy a kapitulációs okiratot május 7-én írták alá és május 8-án 23 óra 1 perckor lépett életbe. Ekkor viszont Moszkvában már május 9-ike volt.
Ezek szerint a szalontai mozi dacolt a kommunista rezsimmel és nyugati mintára ünnepelte a Győzelem Napját. Mondom, sokáig így gondoltam, de tévedtem. A volt szalontai mozi neve egy másik, sokkal korábbi, több mint száz évvel ezelőtti dátumra utal. 1921. május 8-12 között tartották a Romániai Kommunisták Pártja (később: Román Kommunista Párt) alakuló kongresszusát. Ezt a kevésbé dicső eseményt örökítette meg nevében a szalontai mozi, ahol ennek ellenére néha jó filmeket is láttam. Szóval vigyázni kell ezekkel a dátumokkal, nem mindegyik jelenti mindenki számára ugyanazt.
Visszatérve azonban a nyolcvan évvel ezelőtti esemény jelentőségére, azt hiszem, hogy ennek a dátumnak a fontosságát nem lehet túlhangsúlyozni. A második világháború arra példa, hogy az ordas eszmék milyen könnyen és gyorsan fordulnak át háborúba, népirtásba, történelmi tragédiákba. És a szélsőségesség palackból kiszababadult szellemét, csak súlyos áldozatokkal járó nemzetközi összefogás tudja csak elfojtani.
A hazai és nemzetközi politikát elnézve úgy tűnik, hogy a rontás és pusztítás szellemét nem sikerült végérvényesen eloszlatni, csak visszagyömöszölni a képzeletbeli palackba, ahonnan időről-időre ki akar szabadulni. Amikor Keitel aláírta a kapitulációt – a Viasat History televíziós csatorna szerint – százmillió ember vesztette életét, a civil áldozatok száma harmincmillióra tehető. Kérdés az, hogy tanult-e valamit az emberiség a világháborúból? A karlendítő vagy könyvdaráló politikusokat, az európau utcákon masírozó félkatonai szervezeteket elnézve, nem sokat. Márpedig a történelem megismételheti önmagát, ezért mindannyiunk felelőssége, hogy megálljt parancsoljunk az ordas eszmék térnyerésének.