Minap az asszony a fészbukját görgette a telefonon. Néha megteszi. Főleg a kutyás csoportok tevékenységét követi, előszeretettel nézegeti a mudis csoportba feltöltött képeket, s csodálkozva mutatja, hogy minden mudi – legyen az fekete, vörös, barna, fehér, fakó, hamvas vagy éppenséggel cifra – épp olyan kedves, mint a mi Samu kutyánk, ugyanazokban a pózokban alszik, ugyanúgy kergeti a labdát és ugyanúgy várja és készséggel teljesíti a különböző feladatokat. Elnézést kérek ezúttal is pedigrés kedvencünktől, hogy nem a hivatalos nevén szólítjuk, ugyanis kutya legyen a talpán, amelyik a Sárréti Sinka Bojtár Alán nevet hallva teljesít bármilyen feladatot. Hogy miért lett Samuka? Gyermekeink a megmondhatói… Aztán megnézi a kutyamenhely oldalát, meg más kutyás fórumokra is ellátogat, hogy van-e a környezetünkben segítségre, ellátásra szoruló kivert kutya. Innen tudta meg pár napja, hogy pár sarokra tőlünk a vasúti töltés oldalán nőtt bozótba fialt egy nagytestű szuka, s míg a menhelyre szállítják, valaki adjon neki kis tápot és vizet. A feleségem persze rohant, vizet és tápot tett az autóba és elviharzott. Fél óra múlva meg hívott, hogy menjek érte, mert… sikerült lemerítenie az autó akkumulátorát, s nem indul. De küldetését teljesítette, a szuka hálásan nézte, miközben a vizet lefetyelte egy másik jótétlélek által vitt tálból, miután behabzsolta a száraztápot. E kis történettel csak azt akartam ecsetelni, hogy asszonykám nagyon szereti az állatokat. De empátiával viseltetik minden segítségre szoruló lény iránt, a betegtől, időstől, a nehézséggel küszködőtől az utcasarkon kéregető gyermekig. Meggyőződése, hogy mindenki ott és úgy kell segítsen környezetén, ahol és ahogyan szükség van rá.
Mondom, minap a fészbukját görgette s felháborodva mutatta, hogy mik vannak: átlátszó, nyitott, kutyapórázra erősített esőernyő feszült egy kistestű kutya fölé. Nézem, s há’ tényleg. Gondolom, az vesz ilyet a kutyájának, akinek pénze van rá. Mert esernyőre a kutyának minden bizonnyal nincs szüksége. Akár szereti, akár rühelli a vizet a kutya, a bundája megvédi. Legfennebb büdös lesz, avagy büdösebb a szokásosnál. (Zárójelben jegyzem meg, hogy első kutyánk, amely dalmata anyjára hasonlított, nagyon büdös volt, mikor megázott a bundája, szaga a koppasztáskor leforrázott szárnyas szagára emlékeztetett. Golden retrieverünk szintén kellemetlen szagú volt, mikor fürdőzött, de olyan ártatlanul tudott nézni, hogy feledtetett minden kellemetlenséget. Samuka meg utálja a vizet, kerüli az olyan helyzeteket, hogy vizes legyen a bundája…) Tehát a kutyának nincs szüksége esernyőre, legfennebb a gazdája érzi szükségét annak, hogy megvásárolja. Az ernyős kutyáról meg az jutott eszünkbe, hogy nemrég – miközben a kutyafuttatóban Samukát egzecíroztattuk – egy fiatalasszonykát láttunk a parkban, amint óvatosan tol maga előtt egy babakocsit. Mikor közelebb ért, láttuk, hogy a kocsiban nem baba, hanem hálóval letakarva két macska bámulja a külvilágot. Mit tehettünk mást: összenéztünk és vállat vontunk.
A kutya, a macska jelenléte a házban, a ház mellett, a családban természetes. A gyerekeknek jó pajtás, az időseknek hálás elfoglaltság. De a velük való törődés, róluk való gondoskodás még nem jelenti azt, hogy emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel őket. Jelenlétükkel, ragaszkodásukkal kielégíthetik szeretetigényünket, mármint azt az igényt, hogy szeretettel viszonyuljunk valami iránt, s azt a szeretetet hálával, ragaszkodással viszonozzák. A házikedvencek képesek erre, de nem helyettesítik családtagjaink, barátaink, embertársaink szeretetét. Emberi tulajdonságokkal való felruházásuk elrugaszkodottnak tűnik, mást jelent egy embert szeretni és megint más egy állathoz ragaszkodni. Gyermekeimet, családtagjaimat egyféleképpen szeretem, hálás tekintetű kutyámat pedig másként. S szeretetem jeléül simogatást kaphat a gyermek is, meg a kutya is, gondoskodásom jeléül ellátom őket, mert felelősséget vállaltam értük, de ernyővel az embereket ajándékozom meg, a kutyának jutalomfalatot adok. És elégtétel számomra, ha a délutáni szieszta alkalmával a kutya a lábfejemen fekszik, az asszony pedig fejét vállamra hajtva a fészbukját görgeti…