„Feladat: van tíz vadmacskánk. Mit csinálunk? Megszelídítjük őket, vagy hozunk egy tigrist?” – ezzel a mondattal kezdődik Crin Antonescu, hárompárti elnökjelölt egyik kampányvideója. A fabula kibontása után könnyű megfejteni a szöveg értelmét. Mit akarnak a választók? Együttműködő elnököt és szolidáris intézményeket (szelíd macskákat) vagy egy tekintélyelvű diktátort (vérszomjas tigrist) és megosztott, gyűlölködő társadalmat. A kérdés olyan bonyolult, már-már filozófiai problémát feszeget, mint az intézményrendszer összehangolása, bizalom a kollektív vezetésben és bölcsességben, a társadalmi viták artikulálása, a pártok közötti egyeztetés, közös társadalmi felelősség viselése stb. szemben az autokrata vezetéssel, a „tatuka-elvvel”, amely szerint a vezér gondolkodik helyettünk, egyetlen dolgunk megszavazni és dicsőíteni őt. Mindezt a tanmese megvilágítja, érthetővé teszi és közel hozza az egyszerű választópolgárhoz.
Mint észrevehették, ha kissé késve és döcögősen is, de elindult és most már dübörög a közösségi médiában is Crin Antonescu kampánya. Nagyon kíváncsian vártam, hogy egy szellemes, kifinomult értelmiségi, mit fog szembeállítani a vélhetően orosz propaganda laboratóriumában kikotyvasztott, megkapó, populista, a nemzeti érzelmekre ható üzenetekkel szemben. Nem voltam biztos abban, hogy a kevéssé iskolázott választók egyáltalán megértik-e mit is akar ez az ember és miért lenne jó nekik, ha rá adnák a szavazatukat.
Nos, Crin – és a mögötte álló csapat – messzemenően túlszárnyalta várakozásomat. Mindenekelőtt nyilvánvaló, hogy üzenetei elsősorban azoknak szólnak, akik novemberben Călin Georgescura szavaztak. Ő nem a saját táborát kívánja fanatizálni, hanem az ellentábor szemét akarja felnyitni. Ehhez sikerült megtalálnia a számukra legérzékenyebb témákat és leginkább közérthető formát. Antonescu kiemelt témája a szuveranizmus, amelyről lerántja a putyini leplet: nem az a szuverén, aki szembeszegül Brüsszellel, de ellágyul „az orosz bölcsességtől”. Az igazi szuveranista nem gyűlöl és nem várja Trump, vagy Vlagyimir beintését ahhoz, hogy hőbörögjön egy sort a külföldi beavatkozás ellen, hiszen ez épphogy vazallusi magatartás. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy ennek a szuveranizmus-értelmezésnek a mentén adott csattanós választ Elon Musknak is. Ez az a pont, ahol – érzésem szerint – sikerült kifognia a szelet a putyini propaganda vitorlájából. Videóüzeneteiben az Európa-párti elnökjelölt nem kerülte meg a kényes kérdéseket sem, amelyeket a sajtó már eddig is a fejére olvasott: miért tűnt el tíz évre a politikából, s ha már egyszer elment, akkor miért jött vissza? Őszintén, egyértelműen beszélt arról, hogy mindez azért történt, mert az elveihez és nem a tisztségeihez ragaszkodott.
Felvetődik a kérdés, hogy mindez mire lesz elég májusban? Nem érkezett-e túl későn az elnökválasztási kampányba ahhoz, hogy eséllyel mérkőzzön meg a tisztségért. Mennyire hatásosak a megszólalásai? E tekintetben még mindig sok a kérdőjel, bár az Antena 3 által közölt egyik felmérés szerint Călin Georgescu támogatottsága apad, néhány hét alatt hét százalékot veszített (az persze nem tudható, hogy ez mennyiben köszönhető Crin Antonescu megjelenésének).
Korábban általános volt az a vélemény, hogy a választók elsöprő többsége kitart korábbi politikai opciója mellett és ritkán hagyja magát befolyásolni a választási kampány ideje alatt. Nos, David E. Broockman és Joshua L. Kalla szociológusok az Institution for Social and Political Studies (ISPS) rezidens munkatársai – a 2020-as amerikai választásokat tanulmányozva – egy átfogó tanulmányban kimutatták, hogy ez a helyzet megváltozott. Bizonyítékot szolgáltattak a mellett, hogy a választók döntését nemcsak a párthűség, hanem az információfeldolgozás is befolyásolja. Amennyiben az emberek új és pozitív híreket kapnak egy jelöltről, vagy egy pártról, akkor hajlamosak átszavazni.
A verseny tehát nyílt és Crin Antonescu formában van!