Hogyha minden az elképzelések és a törvények szerint alakul, akkor Romániában közeleg a remélhetőleg néhány évig utolsó választási kampány.
Elhangzik majd százszor és ezerszerszer, hogy miért lesz kiváló, kiválóbb, legkiválóbb elnök X.-ből, Y.-ból vagy Z.-ből és miért csak ő, éppen ő tudja arra fele irányítani az országot, hogy nagyobb sérülések nélkül maradjon ki a globális érdekek és a világ újrafelosztásának a geopolitikai küzdelmeiből, hogy miért ő és éppen ő tudja csökkenteni az árakat és megtörni az inflációt, miért ő és éppen ő tudja hazahozni teljes mértékben az európai pénzeket, és csatlakozni vagy nem csatlakozni a békét akarókhoz, a konfliktus befagyasztókhoz, vagy a nemzetközi garanciát vállalókhoz, miért képes ő és éppen ő karcsúsítani az államot, javítani a közszolgáltatásokat, és egyáltalán miért képes ő és éppen ő néhány lépést vezetni minket, valamennyiünket a fejlődés, a demokrácia, a nemzetköziség, a szuverenítás, a nemzettudat, a semlegesség és bármi másnak az útján.
A választási kampányok sajátossága, hogy hallunk majd sok-sok igéretet és legtöbbször mindezeket olyan közhely szinteken megfogalmazva, ahogyan mondjuk szerdán éppen a főügyészségi kihallgatásra elővezetett, a pályáról egyelőre lekapcsolt elnökjelölt tette: ország, haza, föld, víz, levegő,.ember, Jóisten, család, hit, vallás, gyökerek és így tovább. Készüljünk fel minderre, hogy miközben mi éljük hétköznapi életünket a munkahely, az iskola, a bevásárlás, a szemétlehordás, -elvitel vagy el nem vitel, a parkolási gondok és általában a reggeli vagy délutáni rohangálás és forgalmi dugók között, addig a fejünk fölött mindezek a nemesröptű gondolatok fognak elhangzani százszor, ezerszer, tízezerszer, arra biztatva hogy el kell menni szavazni, hogy ide vagy oda kell pecsételni, meg kell őrizni a stabilitást, vagy éppenséggel politikai cserére van szükség, általában úgy beszélve mindennek a színéről és fonákjáról, a józan ész nevében, hogy mit sem tőrődnek azzal, nekünk, egyszerű hétköznapi embereknek is van józan eszünk.
Én azért azt szeretném, hogy az eddig elhangzott kampányjelszavak, kampánymondatok helyett találjanak ki valami mást, valami sajátosat és ne próbálják átültetni a romániai valóságba a máshonnan átvett szövegeket. Hogy Románia vagy valamelyik térsége előre kell menjen és nem hátra. Hogy újra naggyá kell tennünk az országot. Hogy a család a legfontosabb, hogy az apa férfi és az anya nő. Hogy ne mondogassák mindegyre a magától értetődő aranyigazságokat.
És jó lenne az is, hogyha valamiképpen mellőznék a háborús retorikát. Hogy ne mindig harcoljunk, küzdjünk, foglaljunk el valamit nyugaton vagy keleten és főként, hogy ne mindig riogassanak, mitől kell félnünk, hogyha X., Y. vagy Z. lesz az elnök. Hogy szétdarabolnak, hogy ide-oda csatolnak, hogy felbontanak és szétszórnak. Az ijedelemgerjesztést, a pánikkeltést ebben a szakmában – mert ilyen is van – általában negatív kampánynak nevezik, miközben hogyha jobban meggondoljuk, különösképpen az uniós csatlakozástól számítva, Románia sokkal inkább pozitív irányba fejlődött. Nőttek a fizetések, a nyugdíjak, több az autópálya, a külföldi utazásoknak már semmi akadálya, a média szabad, a mezőgazdaságban dolgozók jelentős támogatásokat kapnak, a romániai magyarságnak meg van a maga, jól működő intézményrendszere és egyáltalán, ne próbáljunk mindig a mások mondataiba kapaszkodni, ha önmagunkat akarjuk kifejezni.
Bizony jó lenne egy ilyen kampány.
De tartok tőle, hogy csak álom marad.