Állati napunk lesz holnap, elsősorban azért, mert Magyarországon minden év augusztus 9-én tartják az állatkertek napját, ez pedig jó alkalom arra, hogy néhány szót ejtsek az állatnevek, illetve állatfajnevek helyesírásáról.
De miért épp augusztus 9-én ünneplik az állatkertek napját, amely csupa kisbetűvel írandó? 1866-ban ezen a napon nyílt meg Magyarország első állatkertje, a Budapesti Állat- és Növénykert. Az állatkertek feladatát és célját az Állatkerti Rt. 1865-ben jóváhagyott alapszabályában vázolták fel, amely a mai napig időszerű. Bár kissé nehézkes a megfogalmazás, szó szerint idézem: „A pesti állatkertet létesítő társulat czélja bel- és külföldi élő és lehetőleg természetszerű feltételek mellett tartandó állatoknak folyamatosan tökéletesítendő gyűjteménye által a természettudományok iránti érdeket ébreszteni és terjeszteni…”
Az állatkertekben zömmel vadállatokat láthat az érdeklődő, de háziállatokkal is találkozhat, éppen ezért mindkettőből említek egy-két példát. A legfontosabb szabályok egyike, hogy az állatok tulajdonnevét nagy kezdőbetűvel írjuk. Például: Bodri, Lassie, Cirmos, Ráró, Kincsem, Bagira, Balu, Vuk és Kele. A magyarázó utótagot kis kezdőbetűvel és kötőjel nélkül tesszük utánuk. Itt egyebek mellett megemlítem a Bodri kutyát, a Ráró lovat, illetve a Cirmos cicát. Eddig volt egyszerű.
Még nem beszéltem az állatfajnevekről, amelyek írásmódjáról a mai napig vitáznak a szakemberek. Két dolog viszont rengeteget segíthet: meg kell nézni, hogy a faji jelző melléknév vagy melléknévi jelentéssel is bíró főnév, esetleg csak egyszerűen főnév.
Hogyha melléknév vagy melléknévi jelentéssel is bíró főnév, akkor a különírás az elfogadott. Például: galléros maki, arany cerkóf, remete cankó, vándor albatrosz, ausztrál sirály, inka csér, japán makákó, valamint pápua sas. Amennyiben a faji jelző szófaja főnév, általában egybe kell írni az elő- és utótagot. Itt megemlíteném a császártamarin, a huszármajom, a királygém, a haranggém és a szavannacerkóf megnevezéseket. Jelentéstömörítő összetételekről van szó, a haranggém például egy olyan gémfaj, amely táplálékszerzéskor harangszerűen a vízfelszínre borítja a szárnyait.