Az úgynevezett Világgazdasági Fórum egyfajta világállamról álmodozik. Vannak megfontolandó elgondolásai. A konzervatív nyilvánosság ráadásul ezeket is hajlandó félreérteni. Többen, Nyugaton és mifelénk is azzal vádolják őket, hogy az egykori téeszek mintátájára megfosztanák az embereket magantulajdonuktól. „Nem lesz semmid és boldog leszel” – hangzik a szólam. Azaz, az egyén a házat, az autót, az ebédet alkalomszerűen vagy pusztán a használat időtartamára rendeli meg vagy béreli.
A pazarlás ezzel megszűnik.
Így volt ez az marxi ősközösségben is. Mindenki annyi állatot ejtett el, amennyit tudott, és a vadászzsákmányból annyit vett el, amennyire szüksége volt. Marx ezt úgy fogalmazta meg: „Mindenkitől a képességei szerint, mindenkinek a szükségletei szerint.”
Csakhogy felvetődik a kérdés, ki őrködik a készletek fölött? A közösség? És melyik? És a kölcsönzés milyen elvek szerint fog működni? Ki bérelheti a jobb minőséget? Meddig és mennyiért? Már a téesz sem a képességek és a szükségletek arányában osztogatta a járandóságot, hanem teljesítmény szerint, még ha a teljesítményt csoportosan mérték is (románul emlékszünk még: acord global). S kik állították össze a csoportokat? Akik kisebb teljesítményre voltak képesek, azoknak a nadrágszíjat is szűkebbre kellett szorítaniuk.
S hogy ki fogja mindezt vezérelni, nem kérdés: az állam, egészen pontosan Világállam.
De ez a szó szoros értelmében nagyvonalú szervezet, legfeljebb csak az emberiség legáltalánosabb (azaz legelvontabb) kérdéseire kínálhat megoldásokat. A hétköznapi gondokat a kisközösségeknek, a családoknak, a szomszédságoknak, a településeknek a városnegyedeknek, a régióknak, az államoknak, államszövetségeknek, kell (kellene) megoldaniuk. Az ezekben felmerülő kérdéseket nem lehet egyetlen központból irányítani.
Még az Európai Unió esetében sem. Még az Uniós Szerződés (az EUSZ) is kimondja: „A szubszidiaritás elvének általános jelentése és célja egy bizonyos fokú függetlenség biztosítása az alacsonyabb hatóság számára egy magasabb szintű szervvel szemben, különösen egy helyi hatóságnak a központi hatósággal szemben…” A definíció alapterminusa a „bizonyos fokú”. Ez ugyanis lehetőséget teremt arra, hogy a központi hatalom bizonyos esetekben mégiscsak felülírhassa, mert önkényesen értelmezhesse a helyi döntések érvényességi kereteit. Három konkrétan is megfogalmazott kikötés van: 1) ha a döntés az unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, 2) ha a javasolt intézkedés célkitűzésit a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, illetve 3) ha a döntés – terjedelme vagy hatásása miatt – az az unió közbelépése esetén jobban megvalósítható.
Mindhárom kikötés nagy mértékben korlátozhatja a helyi hatóságok helyi, azaz a kizárólag rájuk vonatkozó ügyekben gyakorolt döntési függetlenségét. Pedig egy hierarchikus szervezet csak akkor működhet hatékonyan, ha a különböző szintű illetékességi körök nem kizárják, hanem kiegészítik (kiteljesítik) egymást.
Ez az oka annak, hogy a szubszidiaritás elvének alkalmazásáról a tagállamok esetében is ritkán esik szó, a tagállamokon belüli – a többségétől eltérő-nyelvű és kultúrájú – közösségek szubszidiaritáshoz való joga rendszerint föl sem merülhet. Ezt a jogot az állam alkotmányai egyértelműen kizárhatják. Ilyen a Székelyföld mint területi egység megnevezéséhez való jog minálunk, az orosz, a magyar, a lengyel és más nyelvek használatához való jog Ukrajnában. S a példákat tovább is hosszasan sorolhatnók.
A tervezett világállam esetében a problémák még súlyosabbak, hiszen azt megálmodói gyakorlatilag a nemzetállamok ellenében, azok felfüggesztése révén szeretnék megvalósítani. Lásd a határok illegális bevándorlók általi átjárhatóságának alapelvét! Márpedig a demokrácia mint olyan pusztán helyhatósági és tagállami vagy nemzetállami keretek közt működtethető.
Globális szinten már csak az egyenlőnek és önállónak tekintett államok szintjén van lehetőség demokratikus eljárásokra, ehhez azonban az állam demokratikus jellegét előzőleg az alacsonyabb szinteken kell kialakítani.
Az emberi, sőt az állati közösségek is hierarchikus rendszerekbe szerveződnek. Ennek keretében pedig a tágabb közösségek épülnek a kisebbekre és nem megfordítva. A helyi közösségekben felmerülő kérdésekre pedig csak és a kizárólag a helyi közösségek találhatják meg a valóban hatékony válaszokat.
Ez a fogalom azonban a globalista világdemokrácia fórumának, a Világgazdasági Fórumnak a szókincséből teljességgel hiányzik. Osztálynélküli társadalmának megvalósulását Marx is az állam, azaz a demokráciát lehetővé tevő társadalmi szerveződés alanyának elhalásával szerette volna bevezetni. Az eredmény a csupasz diktatúra lett.
Félő, hogy a globalista világállam (a globalizmus mégannyi pozitív vonásának dacára is) pusztán a világgazdaság domináns aktorainak gyöngéd diktatúrája gyanánt valósulhatna meg.