A bajok gyökere? – kérdezi cikke címében a Neue Zürcher Zeitung véleményrovatának múlt heti szerzője, Christoph Blocker, Svájc korábbi igazságügyminisztere. S a néppárti politikus már a címben siet megadni a választ is: A mértéktelen bevándorlás.
A problémák lényegében ugyanazok, mint Németországban, de a bevándorlás viszonylagos méretei az egykori mintaállamban a németországinál is jelentősebbek. S a szerző kendőzetlenül sorolja az adatokat. Svájcba tavaly 180 ezer, tehát egy Bazel méretű város lélekszámával egyező lélekszámú tömeg vándorolt be. A bevándorlási hullám óta Németország lakossága 1,1 millióval növekedett, s Svájccé 1,5 millióval, pedig Németország állampolgárainak száma kilencszerese a Svájcinak.
A 180 ezerből 81 345 a menedékkérő, 70 000 az Ukrajnából származó oltalomkereső. A maradék gazdasági bevándorló. Jobbára alacsony képzettségű férfi és nő.
A következmények meghökkentőek. Svájc elektromos áram fogyasztása a müllembergi atomerőmű termelésének 40 százalékával növekedett. Akárcsak a gépkocsik száma. S ezzel a városokban szinte elviselhetetlenné nőtt a forgalom is. A migránsok elszállásolása végett felépített 82 ezer új lakás számára 10 ezer labdarugópályányi terület kellett kisajátítani. Az új lakótelepek környezetében pedig szintén többszáz labdarugópályányi zöldterületet kellett lebetonozni… Mindazonáltal még mindig aggasztó a lakáshiány. 800 új korházi ágyat is telepítettek. A felszaporodott betegek ellátásához 4 700 új ápolóra, 800 új orvosra lenne szükség. Az adminisztráció és a szolgáltatások bővüléséről nem is beszélve. Ezzel hatalmasra növekedett a munkaerőhiány is.
A munkanélküli segélyből élők 47 százaléka bevándorló, bár a bevándorlók össznépességen belüli aránya mindössze 26 százalék. A munkaerőpiacon pedig csupán minden második bevándorló volt képes elhelyezkedni. A bevándorlók szakképesítésére érdekében újabb iskolákra és több ezer további tanárra is szükség lenne.
Az orosz-ukrán háború következtében azonban a svájci gazdaság teljesítménye is csökkent. Svájc pénzügy helyzete szintén katasztrofálisan romlott. Az Oroszországból származó bankbetéteket zárolni kellett. Sőt, Amerika a svájci bankokat illegális pénzügyi eljárásokkal is megvádolta. Ezzel a betonbiztosnak tekintett svájci bankok iránti nemzetközi bizalom is megingott. Pedig a svájci nemzeti jövedelem jelentős részét éppen a bankszektor szolgáltatta.
Ennek ellenére a bevándorlás tovább is szinte már akadálytalanul folytatódik.
De ilyen körülmények közt még meddig folytatódhat? – teszi fel a kérdést Blocker. Válasz Svájcban sincs. Pedig a svájci helyzetnek más nyugati államok vonatkozásában is fenn kell állnia. Görögországban, Olaszországban, sőt Németországban azonban nem tesznek közzé hasonló adatokat.
Blocker írása azoban minden valószínűség szerint általános érvényűnek tekinthető. A társadalmi elégedetlenség szinte már általános. Mindenütt. Ennek ellenére az Európai Unió (Svájc még nem is tagja az Uniónak) a közelgő parlamenti választások várható eredményeitől való félelmében még az idén kész helyzetet szeretne teremteni, melyen az új Parlamentnek már lehetősége sem nagyon lehetne változtatni. A migránsoknak a tagállamok közti kvóta szerinti elosztását is beleértve.
Olyan tervek is felbukkantak, melyeknek megfelelően az eleddig csak az Alapszerződés betartását garantálni hivatott Európai Bizottságot is Végrehajtó Bizottsággá, azaz a tagállamok kormányait a tervezett változtatások végrehajtásából jobbára kiiktató – a mai megyék vezető szerveivel analóg alintézményekké degradáló – Európai Kormánnyá szeretnék átalakítani.
Németország – Európa legbefolyásosabb állama – már az év eleje óta recesszióban van, s a trend a gazdasági teljesítmény további csökkenését prognosztizálja.
Hogy mi foroghat az Unió vezetőinek fejében – legalábbis az államszövetség távlati sorsát illetően – egyszerűen felfoghatatlan. A következményeket azonban nekünk európai állampolgároknak kell majd megfizetnünk. Migrációstól, orosz-ukrán háborústól, LMBTQ-szabályozásostól, mindenestől.
Ennek ellenére a Blockeréhez hasonlatos józan hangok csak hellyel közzel bukkanhatnak fel. Azok is leginkább az Uniós Tagságot makacsul elutasító, de a mainstream törekvések végrehajtását elutasítani szintén képtelen Svájcban. Ha valaki a valóságra kíváncsi legfeljebb a lapok – amúgy szintén jócskán megrostált – kommentjeiből tájékozódhat.
Ameddig még lehet…