„Közönyös a világ…”

Kertészkedem.
S közben Arany János egy csodálatos verse jut az eszembe. Ő is éppen kertészkedett, hallgatta a madarakat, szemlélte „a tiszta kék magasát”, ahonnan daruszó tévelygett alá. De egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a szomszédban is szól egy magányos gerle, s lám ott egy „ifjú nő, szemfödél alatt. (…) Kevés ember jő látogatni/ az is csak elmegy hidegen: /Látszik, hogy a halott szegény volt/ szegény, s amellett idegen.”

Continue Reading