Zelenszkij elnök hiába járta be Nyugat-Európa meghatározó fővárosait, hiába rendeztek számára – immár intézményesült tapsviharral egybekötött – Parlamenti fogadásokat, hiába tartotta meg a további fegyverszállításokra, főként vadászrepülők kiszolgáltatására buzdító beszédeit. Az utólagos nyilatkozatok arra utalnak, hogy a már korábban beígért páncélosokon és legvédelmi eszközökön túlmenően már nemigen lesz fegyverszállítás. A vadászrepülőkre való igényt az államok vagy explicite elutasították, vagy továbbra is lebegtetik.
Ráadásul a páncélosok szállításának határideje is március végére vagy éppenséggel áprilisra tolódik ki. S vannak államok melyek újabban explicit ígéreteik ellenére, mintha visszakoznának. Csak a korábban vaciláló német kancellár, Olaf Scholz tartja magát ígéreteihez. De tankjait ő is csupán márciusra ígéri. Addig azonban a létszámban is megnövelt és műszakilag is megerősített orosz hadsereg dűlőre viheti meghirdetett célját, az immár hivatalosan Oroszország „részévé” tett, többségében oroszok által lakott Donbász teljes területének elfoglalását. Ilyen körülmények között az ukránok helyzete mind nehezebbé válik, hiszen közismert, a támadás mindig nagyobb veszteségekkel jár, mint a védekezés. Márpedig az ukrán hadsereg utánpótlási lehetőségei fokozatosan kimerülnek. A háború kezdetén csupán 250 ezer fős ukrán hadsereg létszáma időközben egymillióra dagadt. S az újabban besorozottak többsége a szó szoros értelmében civil, alig volt része kiképzésben, harci tapasztalattal pedig egyáltalán nem rendelkezik. Az orosz utánpótlás ezzel szemben kiképzett tartalékosokból áll. A tartalékosok hiánya az ukrán hadseregben lehetetlenné teszi a frontvonal katonáinak időnkénti pihentetését is. Sokszor álmatlanul, fáradtan, sőt kétségbeesetten kénytelenek a mindennek, csak kíméletesnek nem nevezhető oroszokkal szembeszállni. A problémákról már a nyugati sajtó is cikkezik. (Lásd a brüsszeli kvázihivatalos lap, a Politico A hősiesség hátulütői című testes írását Veronika Melkoserova tollából.)
De – ami a fentieknél is aggasztóbbnak tűnik – Elon Musk űrkutatási vállalata, a SpaceX az ukrán hadsereg stratégiai támogatását is kérdésessé teszi. Musk korábban Ukrajna rendelkezésére bocsátotta a Starlink műholdas vállalatot, melynek információi alapján az ukránok alacsonyan szálló drónjaikat (azaz pilóta nélküli minihelikopterjeiket) pontosan orosz célpontokra irányíthatták, s ezzel – az ellenség állásainak nagy precizitású internetes felkutatását követően – bombákkal és robbanóeszközökkel tizedelhették az orosz csapatokat. Az oroszok gyakorlatilag a lövészeti gyakorlóterek céltábláinak pozitúrájába kerültek. Ez volt az ukránok feltűnő sikerességének egyik titka is.
Gwinne Shotwell, a SpaceX elnöke és operatív igazgatója egy New York-i konferencián kifejtette, majd a SpaceNews internetes portálon is megismételte: „A Starlinket nem arra tervezték, hogy fegyverként használhassák.” Azt is elmondta, hogy az ukrán haderő ezzel szemben olyan módon alkalmazta a technológiát, amely nem volt része semmilyen megállapodásnak. Kijev az ellenállás során folyamatosan támadó hadműveletekben vetette be a Starlink technológiát. „Az eredeti szerződésben – folytatta Shotwell – pusztán humanitárius célokról volt szó, a kórházak közti folyamatos internetkapcsolatok megteremtéséről, a bankokhoz való hozzáférésről, a családok tájékoztatásáról. Időközben tudomást szereztünk arról, hogy a hadsereg is kommunikációs célokra használja a rendelkezésükre bocsátott technológiát, de azt nem gondoltuk volna, hogy offenzív célok elérésére is használják.”
Kezdetben több nyugati állam is besegített a rendkívül költséges internet terminálok Ukrajnának való kiszolgáltatásába. A támogatások azonban fokozatosan megszűntek. A vállalat az amerikai kormányt szólította fel, hogy szövetségeseivel karöltve növelje az internetes terminálok költségeinek megtérítésére szánt összegeket. Ez nem történt meg. Annak ellenére sem, hogy közölték: a Starlink veszteséges, más vállalatok pedig az ukrán-orosz háború haszonélvezőiként dollármilliárdokat söpörnek be az adófizetők pénzéből. Ennek ellenére egy ideig még ingyen támogatták az ukrán kormányt. Végül minden jel szerint kénytelenek kihátrálni a szerződésből.
Mindehhez azonban azt is tudnunk kell, hogy amint arról a Welt egy másik cikke is beszámol, Musk egyéb vonatkozásokban is elszámolta magát. Újabb vállalkozásaiban dollármilliárdokat veszített. A Twitter sem bizonyult nyereségesnek. Megvásárlása kapcsán konfliktusba került a közvéleménnyel is, egy konferencián a jelenlévők kifütyülték, amikor szólásra emelkedett volna.
A jelek szerint nála is betelt a pohár. De magántulajdonról lévén szó, egyelőre az amerikai állam is tehetetlen.
Bár ki tudja? Musk – milliárdjai ide vagy oda – önmagában ellenszegülhet-e valaki az amerikai államnak. Effélére ugyan még volt már példa: Martin Luther King, de ő is gyilkosság áldozatául esett. A Starlink nélkül a – végül mégiscsak Ukrajnába kerülő – F16-osok is fokozott veszélybe kerülhetnének…