A címben idézett mondat 1952. szeptember 20-án hangzott el, a magyar válogatott Európa-kupa-mérkőzésen a berni Wankdorf-stadionban lépett pályára Svájc ellen. Negyedóra elteltével az esélytelenebb Svájc már 2-0-ra vezetett, amikor Puskás az oldalvonalnál megkérdezte Sebes Gusztáv szövetségi kapitányt, nem lenne-e egy kis pénz a csapat számára. Az elutasító válasz után hangzott el állítólag Puskás szállóigévé vált megállapítása: „Kis pénz – kis foci, nagy pénz – nagy foci.” Félidőben döntetlenre állt a mérkőzés. Ekkor összeült a válságstáb, került prémium, és nyert a magyar válogatott 4:2-re…
Vasárnap a rekordokat döntő Lionel Messi, talán minden idők legnagyobb futballistája – nem legnagyobb sztárja, labdarúgója – átírta Puskás axiómáját.
Nagy szív – nagy foci! Ez lehet a tanulsága a katari vébének, amely a született 172 góllal maga is rekordot döntött. És ezt a szentenciát nem csupán Lionel Messi, hanem az argentin csapat, az argentin szurkolók is igazolták.
Hogy volt-e taktikailag fegyelmezettebb csapat Argentínánál? Volt. Például az angolok. Hogy volt-e technikailag jobb válogatott a kék-fehéreknél? Volt. Például a franciák, a spanyolok. De nem volt, ki nagyobb szívvel focizott volna Lionel Messinél, nagyobb szívvel csapattársainál. Márpedig a futballt szívre játsszák!
A szívvel, lélekkel játszott foci tükrözi csak a pályán az életet, válnak a játékosok példaképpé, s maradnak észrevétlenek a térdepelők, a szivárványba öltözöttek, silányulnak szánalmas aktivistákká, akikre, akiknek játékára két hét után már senki sem emlékszik. Például a németekre.
Lionel Messi viszont több millió embert tett boldoggá. Azokat az argentinokat, akik nehéz gazdasági körülmények közt tengetik az életüket, s azokat is, akik még hisznek a foci romantikájában.
Csak most, a vébéserleg elnyerése után kezdtek a sporthírek arról szólni, hogy kicsoda, micsoda ember Lionel Messi. Karrierje során nem győzte a sportsajtó sorjázni sikereit, rekordjait, dicsérni játékát. Most, hogy vasárnap este példaképpé vált, magánéletéről is cikkeznek az újságírók.
Aki kirajzolódik a róla rajzolt képen, az nem a sztár, hanem az Ember. Szerető férj, aki kilencévesen megismert barátnőjét vette el. Antonella Roccuzzót, aki nem a kifutók csillogó fényeiben fürdik, hanem a befutókat, férjét illeti keresetlen szókkal az Instagrammon: „Nem is tudom, hol kezdjem… Annyira büszkék vagyunk rád, Leo Messi! Köszönjük, hogy megtanítottad nekünk, hogy soha ne adjuk fel, hogy küzdeni kell a végsőkig. Végül megcsináltad, világbajnok vagy, és tudjuk, hogy mennyit szenvedtél éveken át, hogy elérd, amit annyira szerettél volna” – írta közösségi oldalán. És Messi könnyű kis nők helyett, kik kétesen rajonganak érte, közös gyerekeiket posztolja, amint azok megpuszilják a trófeát, vagy éppen a kispadon ülnek a kapuról levágott háló egy darabjával.
Emberi.
Mint az a megfontolandó üzenet is, amit így fogalmazott meg a kishitűek számára: „Az igazi bajnokok a célt látják maguk előtt, nem pedig az akadályokat.”
Soha nem gondoltam volna, hogy 1978 után valaha is Argentínának szurkolok egy vébén. Lionel Messi miatt megtettem most mégis. Szívesen tettem, mert Messi visszalopta szívembe a futball szeretetét, a reményt, hogy a foci nem elsősorban üzlet, hanem komoly játék, amelyhez kell egy vagy két ráálló láb, tiszta fej, és főként szív.