Nemrég a HVG internetes kiadása egy rajzot mutatott be. Csalóka ez a rajz. Van, aki egy fiatal nőt lát rajta, de van, akinek a szeme előtt egy idős asszony profilja rajzolódik ki. Itt csupán egy érdekes kísérletről van szó, melyet két ausztrál pszichológusprofesszor csaknem 400 önkéntes bevonásával végzett. Arra a következtetésre jutottak, hogy életkorunk függvénye, mit látunk meg első pillantásra. A legfiatalabbak az ifjú női fejet, a legidősebbek pedig az öregasszonyt ismerik fel rögtön.
Kétségtelen: életkorunk tudat alatt is befolyásolja egy adott személy, helyzet, cselekedet megítélését, akárcsak döntéseinket. A már legalább középkorú szülő például éppen élettapasztalata alapján vigasztalhatja kamasz lányát, aki éppen az első szerelmi csalódásán esett át, és úgy érzi, számára vége a világnak. A lelki viszontagságok tömkelegét megélt szülő tudja jól, hogy az élet nem az első szerelmi csalódásnál ér véhet, hanem éppen ott kezdődik. Vagyis egy adott kor után jól tudjuk, mitől nem kell félni. De ennél is jobban tudjuk sajnos, hogy mitől kell félni. Nemcsak a magánéletben, hanem a társadalom közegében is.
Mert aki már átélt egy régmúlt világégést, az óvatosabban lépdel a mai valóság ingoványos, taposó aknákkal teli terepén. Jobban fél bizonyos vészkorszakok, nyomorúságos évek, háborús borzalmak, diktatórikus rettenetek feltámadásától, mint az a fiatal, aki csak tankönyvből vagy mások puszta elbeszéléseiből hallott minderről. Egy mai idős ember összerezzen, ha éjszaka egy autó ajtajának becsapódását hallja, vagy ha túlzottan felhergelt tömeget lát az utcán.
A korosztályi meghatározottság jelen van a politikai döntésekben is. A kubai rakétaválság idején sokat nyomott a latban, hogy mind Hruscsovék, mind Kennedyék számára még túlságosan közel volt a második világháború emléke, így – bár borotvaélen táncoltak -, az utolsó pillanatban mégiscsak kiegyeztek. A nyolcvanas évek elején a szovjet vezetői körökben állítólag többen is szorgalmazták, hogy vessék be az atomot az amerikaiak által Európába telepített rakéták miatt, de a már félig demens Brezsnyev és szűkebb, ugyancsak Matuzsálem korú környezete szintén nem tudott szabadulni az egykori háborús emlékektől, s ez akkor viszatartó erőként hatott. Putyin viszont már egy más, jóval fiatalabb korosztályt képvisel, sokan ennek tulajdonítják, hogy nem fékezték őt háborús emlékek.
A korosztályi szemlélet meghatározta, ki kit tart felelősnek a kialakult helyzetért. Az egyik magyarországi napilap egy felmérésre hivatkozik, amelyből kiderült: Szlovákiában a 25 és 34 év közöttiek inkább Oroszországot hibáztatják, mint a NATO-t és Washingtont, a 65 év felettieknek viszont csak alig több mint egynegyede gondolja úgy, hogy Oroszország lenne a felelős. A kárpátaljai magyarságon belül pedig állítólag a fiatalabb korosztályban érezhető egyfajta oroszbarátság. Ez abból a reményből fakad, hogy Putyin az Ukrajnában élő orosz nemzetiség védelmét tűzi ki célul, s ez – gondolják az ottani magyar fiatalok – számukra is több lehetőséget biztosítana kisebbségi jogaik érvényesítésére. Az idősebb korosztály, melynek tagjai megélték a szovjet érát, persze nem hisznek már a népmesékben.