Női sorsok – Lackfi János: Hinták (1. rész)

Adásunkban Benedek Csilla két Budapesten élő szabadúszó színművésszel – a csíkszeredai születésű Tarjányi Krisztinával és a csíkmadarasi származású Molnár Enikővel – beszélget az általuk színre vitt Lackfi János Hinták című kamaradrámája kapcsán. Ezt követően Kemenes Henriette az Újvárad folyóirat februári lapszámát ismerteti.

„Egy köztársasági elnöknek nincs – nem lehet – felkentség tudata. (…) Csak kérni tud vagy meggyőzni” – mondta a Magyar Köztársaság (amikor még volt ilyen) eddigi kimagaslóan legjobb elnöke, Göncz Árpád. A politikus nagyon találóan mutatott rá a köztársasági elnök jogkörének korlátaira. Bár „legmagasabb állami méltóságnak” szokás nevezni, egy köztársaság elnökének nincsenek – pontosabban nem lehetnének – közigazgatási kompetenciái.

Bizonyára a kedves hallgatónak is volt már szüksége villany-, víz-, gázszerelőre, így tudja, hogy nem is olyan könnyű mesterembert találni. Jó mesterembert ennél is nehezebb, megbízhatót lassan-lassan már lehetetlen próbálkozás. Olvasom, hogy a duális oktatásban fele annyian részesülnek ma, mint 1993-ban. Romániában a fiatalok szinte mindegyike elméleti oktatásnak a részese. Kis híján azt írtam: szenvedője. Az inasképzést, a szakmák, mesterségek tanítását évek óta megszüntették.

Mit hozott egy évszázadnyi kisebbségi lét? Többek között ezt a kérdést vetettük fel minap dél-tiroli német barátainkkal. Gyors számvetést készítettünk, s egyetértettünk abban, hogy az első világháború vége a dél-tiroli osztrákok és az erdélyi magyarok számára is az ország elvesztését jelentette, többségiből ekkor lettek ők is és ekkor lettünk mi is kisebbségivé.