Joe Biden már választási programjában beígérte, hogy megválasztása esetén demokrácia-csúcsot hoz tető alá, mely a nyugati külpolitika középpontjába a demokráciák és az autoriter kormányzatok közti harcot állítja.
Az első ilyen csúcsértekezlet összehívására – ha egyelőre csak online-változatban is – a Kína által megrendezett Téli Olimpiai Játékok szolgáltattak ürügyet. Az angolszász országok: Amerika, Nagy-Britannia, Ausztrália, Új-Zéland és Kanada a konferenciát követően, melynek középpontjában valóban a korrupció, az emberi jogok megsértése és az autoriter uralmi rendszerek megerősödésének kérdése állt, az olimpiai játékok időtartamára diplomáciai bojkottot hirdettek Kína ellen. A bojkott nem terjed ki a sportolókra, csupán a részvevő államok diplomatáira. Az említett öt állam diplomatái nem játszanak alá úgymond az olimpia kapcsán megrendezendő kínai propaganda show-nak.
Az ok a kínai Hszincsiang tartományban élő türk származású és muszlim vallású ujgur kisebbség üldöztetése és nyelvi-kulturális közösségként való felszámolására (inadekvát terminussal genocídiumára) tett – valóban elborzasztó – kísérlet.
A genocídium terminust sokan azért tartják inadekvátnak, mert itt nem egy népközösség fizikai megsemmisítése, „pusztán” nyelvétől, kultúrájától és vallásától való megfosztása és han-kínaivá való átnevelése zajlik. Az orosz koncentrációs táborokra emlékeztető módszerekkel.
Sokan azonban magát a bojkottot is kontraproduktívnak tartják. Németországban ugyan a zöldek és a liberálisok egyértelműen a bojkotthoz való csatlakozás hívei, az új szociáldemokrata kancellár, Olaf Scholz viszont úgy vélekedik, hogy az efféle döntéseket alaposan mérlegelni kell. „Az olimpiai játékok mindig is a világ népeinek összetartozását voltak hivatottak szolgálni. Ha itt lesz az ideje, mi is dönteni fogunk. De a spontán szándék-nyilvánításoknak még nincs itt az idejük.” Az ideiglenes szociáldemokrata pártelnök, Lars Klingbeil egyenesen a bojkott ellen foglal állást. Arról azonban hogy ki fog elutazni (ha fog valaki egyáltalán), még szó sincs. Utazhatna Frank-Walter Steinmeier, az államelnök, de Németországot korábban sem az államelnök, hanem az utóbbi két olimpián is a belügyminiszter képviselte: Thomas de Maiziѐre, illetve Wolfgang Schäuble.
Arról persze a német sajtóban sem nagyon esik szó, hogy a megfontolások hátterében gazdasági szempontok is állnak. A német autóipar legfontosabb beszállítói kínai vállalatok, s Kína egyébként is Németország egyik legfontosabb kereskedelmi partnere.
Márpedig a kínaiak a maguk szokásos módján meglehetősen keményen reagáltak az angolszász bojkott-bejelentésre is. A kínai kormányzat szóvivője az amerikai demokráciát olyan „tömeggyilkos gépezetnek” minősítette, melynek legfontosabb feladata más országok belügyeibe való beavatkozás. Peking eltökélten elutasítja az efféle „áldemokratikus” gesztusokat. Az USA, vélik a kínaiak, a demokrácia-csúcsot is azért szervezte meg, hogy ideológiai előítéletekkel ossza meg és állítsa szembe egymással a nemzetközi közösség államait. A kínai vezetés – akárcsak az orosz – már a csúcs ötletét is éles szavakkal kritizálta, s az amerikai demokráciát „ korruptnak” és „kudarcosnak” minősítette.
És amint a Die Welt kommentátora, Daniel Friedrich Sturm is megjegyzi: Biden a meghívottak listájával valóban komoly és jogos kritikáknak szolgáltatta ki vállalkozását. A meghívottak lajstromára ugyanis olyan hírhedt diktatúrák és autoriter kormányzatok is felkerültek, mint amilyen Brazília, India, Pakisztán, Irak. Kimaradt azonban Egyiptom, de a NATO-tag Törökország (nem minden alap nélkül) és az előbbiekkel össze sem hasonlítható EU-tag Magyarország is. És a Biden kormányzat még ebben sem volt következetes, hiszen Lengyelországot viszont (melyet az Unió bürokratái ugyanolyan autoriternek tekintenek, mint Magyarországot) meginvitálta. Ahogyan az emberi jogokat szinte már Kínához hasonlatosan lábbal tipró Ukrajnát is.
Az a tény, hogy valóban demokratikus államok (Amerika is csak árnyéka valamikori önmagának) nyomást próbálnak gyakorolni a demokratikus szabadságjogokat durván megsértő államokra, magától értetődőnek is tekinthető, de egyet kell értenünk Scholz kancellárral: kérdéses, hogy erre éppen az olimpiai játékok szolgáltathatnák a legjobb ürügyet…