Amerikában egy olyan (legalábbis látszatra váratlan) esemény következett be, mely Joe Biden demokratáit súlyos aggodalmakkal tölti el. A Virginia állambeli kormányzóválasztáson a választók többsége a republikánus jelöltre szavazott. Thomas Greven november másodikai veresége, melyet a korábban szintén biztosra vett New Jersey-i győzelem elmaradása is súlyosbított, egyfajta trendet látszik előre vetíteni. Az elővárosok korábban demokrata választói a jelek szerint hátat fordítanak a zászlónak.
A demokraták aggodalmainak igazi oka az, hogy Biden választási győzelme voltaképpen hajszálon múlott. S ezúttal éppen egy olyan államban szenvedtek vereséget, melyek Biden – amúgy is vitatott – győzelmében meghatározó szerepet játszott.
Még szomorúbb, hogy úgy tűnik, a republikánusok megtalálták a receptjét annak, hogy a radikalizált Trump-bázis tagjait anélkül szólítsák az urnák elé, hogy túl közel kerüljenek ahhoz a réteghez, mely vakon meg van győződve arról, hogy a demokraták ellopták Trump szavazatait.
A fősodratú amerikai sajtó szerint alapvető kérdésekről van szó: a republikánusok ugyanis az amerikai demokrácia további fennállását, a demokratikus intézmények sérthetetlenségét fenyegetik. A kérdés szerintük az: ki számít amerikainak és mit jelent Amerika egyáltalán.
A kérdésre korábban politikai táboroktól függetlenül magától értetődő volt a válasz: „Amerikának nem ideológiája volt: Amerika maga volt az ideológia.” Az amerikai mentalitás lehetővé tette az ún. több-etnikumú vagy több-vallású népesség számára, hogy politikai vagy kulturális különbségeiktől függetlenül amerikaiaknak tekintsék önmagukat. Ez az amerikai állam világhatalmára is alapozott önszemlélet tartotta össze az államot.
Újabban azonban a korábbi határvonalak fokozatosan frontvonalakká váltak, melyek aláássák az amerikai társadalom egységét. A folyamat nem most kezdődött, a kezdemények még az Obama megválasztása előtti időkre vezethetők vissza. Reimer Klüver és Christian Wernicke a német Süddeutsche Zeitung riporterei Amerika utolsó esélye című könyvükben már 2010 táján figyelmeztettek a várható következményekre. Már akkor megfigyelték, hogy a republikánusok és a demokraták ruhaviseletükről, autótípusaikról, lakásaikról is pontosan felismerhetők, s hogy szeretnek a „magafajták”, azaz az azonos elveket vallók közelségében megtelepedni. A politikai táborok közti vegyes házasságok is kivételnek számítottak.
A republikánusok nagyobbik része ma is meg van győződve róla, hogy a legutóbbi választások igazi győztese Trump volt. Ahhoz ugyanis, hogy patthelyzet alakulhasson ki, ,Trumpnak mindössze 45 000 szavazatra lett volna szüksége. Éppen az érintett államokban. Ha ez meglett volna, az a képviselőház dönthetett volna az elnök személyéről, melyben Trumpnak eleve többsége volt.
A folyamat azóta a múltra is kiterjedt. A baloldaliak újabban gyanakodva tekintenek még az alapítóatyákra is, akik közül nem egy rabszolgatartó volt. S egészében kétségbe vonják az amerikai történelem korábban magától értetődő narratíváját. A feketék következetesen strukturális rasszizmusról beszélnek (gyakorta nem is minden alap nélkül.)
A rendőrség oly mértékben meggyengült, hogy mindkét oldal úgy érzi, neki magának kell gondoskodnia önmaga és családja védelméről. Az államok többségében kiszolgált frontkatonák vezetése alatt szabályos polgárháborús kiképzés folyik.
A demokraták félelmeit az is megalapozza, hogy a legfelsőbb bíróságban, mely az alapvető alkotmányjogi kérdésekben megfellebbezhetetlen döntéseket hozhat, Trump híveinek van többsége.
Ráadásul a demokraták esélyei a nagyhatalmú Szenátusban sem a legjobbak. Ez idő szerint is csupán két szavazatnyi többséggel rendelkeznek. Ráadásul Joe Manchin nyugat-virginiai és Kyrsten Sienna arizonai demokrata szenátorok is megbízhatatlanok. Gyakorta szegülnek szembe a demokrata többséggel. Ráadásul 2022-ben szenátusi választások is lesznek.
Márpedig ha a republikánusok a szenátusi többséget is megszerzik (aminek komoly esélye van), olyan törvényjavaslatokat verhetnek át a törvényhozáson, melyek az egész amerikai jogrendszert átalakíthatják. Így aztán a 2024-es választási kampány máris megkezdődött. Mint láttuk, meglehetősen baljós előjelekkel. Nem véletlen hát, hogy a virginiai győzelem hírére az európai sajtón is a riadalom hulláma söpört végig. És joggal. Ha az amerikai hátország ismét elvész, az európai balliberálisok is súlyos válságba kerülhetnek.
S történik mindez egy amúgy is válságos helyzetben, amikor a Nyugatnak a keleti vetélytársakkal, a világjárvánnyal és főként a környezetvédelem kihívásaival is szembesülniük kell.
Amerika és európai szövetségesei egyetlen dologban lehetnek bizonyosak: minden bizonytalan.