Németországban elvi megállapodás született a Szociáldemokrata Párt (SPD), a Zöldek és a liberálisok (FDP) között arról, hogy az elkövetkező négy évben együtt fognak kormányozni. Ezt pénteken Berlinben jelentették be a pártok képviselői közös sajtóértekezletükön. Mint elmondták, a jövő héten megkezdődnek a tárgyalások a kormányprogramról és a kabinet összetételéről.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a szemafor-kormány – ahogyan a német sajtó nevezi a pártok választási színei alapján a koalíciót – fel is fog állni, hiszen elképzelhető, hogy a közös program részleteiben nem fognak tudni megegyezni. Volt már erre példa négy évvel ezelőtt, amikor Angela Merkel próbálkozott az úgynevezett Jamaica-koalícióval az uniópártok (CDU-CSU), a Zöldek és a liberálisok részvételével (ez a színkombináció Jamaica nemzeti színeit adta ki), de a tárgyalások három hónap után megakadtak, mert a Zöldek és a liberálisok programjait sehogyan sem sikerült összecsiszolni.

Minthogy a két utóbbi párt ebben a koalícióban is jelen van, ennek a lehetőségét nem lehet kizárni, de azért most sokkal kisebb annak a valószínűsége, hogy kisiklanak a tárgyalások. Ennek egyik oka az, hogy a Zöldek időközben majdnem megduplázták a támogatottságukat (8,9 százalékról 14,8 százalékra) ezzel pedig megelőzték az FDP-t, és ha a kampány finisében Annalena Baerbock, a környezetvédők kancellárjelöltje nem ügyetlenkedik, akkor ez a szám lényegesen nagyobb is lehetne. Májusban a zöldek üdvöskéjét a közvélemény-kutatók még 31 százalékra mérték, mögötte pedig Armin Laschetnek (CDU-CSU) és Olaf Scholznak (SPD) együttesen sem volt akkora támogatottsága mint neki.

Másfelől pedig az elmúlt nyolc évben a németek már nagyon megunták a nagykoalíciót, ami az egyetlen reális alternatívája lenne a szemafor koalíciónak. Ennek oka az, hogy a nagyobb parlamenti többség kényelmessé teszi a kormányt, a gyenge ellenzék nem tudja ellenőrizni a végrehajtást. Egyebek mellett ezért minősítette a Wechtai Egyetem bölcsészkara már 2013-ban a legutálatosabb német szónak a „Groko”-t ami a nagykoalíció, Große Koalition betűszava.
Matematikailag ugyan a Jamaica-koalíció is működőképes lehetne, azonban ez egyrészt csak nagyon vékony többséget biztosítana a parlamentben a kormánynak, másrészt pedig a választók akaratának a kijátszása lenne, ha a legtöbb szavazatot elért párt, a szocdemek nem kerülnének be a kormányba. (Az ilyesmi ugyan Romániában lehetséges, de Németországban nem Klaus Iohannisnak hívják az elnököt.)

Éppen ezért a választók részéről nagy nyomás nehezedik a szemafor koalíció pártjaira annak érdekében, hogy egyezzenek meg. Ilyen helyzetben pedig amelyik párt „kiborítja a bilit”, annak óhatatlanul a homlokára sül a bélyeg, hogy ő fúrta meg a megegyezést és ez nagymértékben rontaná a későbbiekben a koalíciós esélyeit.

Persze viták eddig is voltak, amint várható volt elsősorban a liberálisok és a zöldek között. A Süddeutsche Zeitung információi szerint a legnagyobb ellentétek a fiskális politika körül bontakoztak ki. A liberálisok meghúztak egy vörös vonalat, ez pedig az volt, hogy semmilyen adóemelést nem hajlandók elfogadni. Márpedig a zöld energiára való áttérés, a hatékonyabb klímapolitika sokba kerül. Az ellentétek azonban valamennyire elsimultak, mert a csütörtöki sajtótájékoztatón valamennyi párt aláírta a tizenkét oldalas megállapodást, és ebben nem szerepel az adók, vagy az illetékek emelése.

A szemafor koalíció fizetésemelést (12 eurós órabért) és magasabb nyugdíjakat, a klímaváltozás kihívásaira adott szakszerűbb válaszokat, a közigazgatás digitalizálását, a demográfiai mutatók javítását ígéri. Mi ez, ha nem egy baloldali program? És ez érthető is, hiszen a leendő kormányt két balközép és egy jobbközép párt alkotja, amelyik utóbbi azonban hármójuk közül a legkisebb és más lehetősége nemigen kínálkozik arra, hogy kormányra jusson.

Az új kormánykoalíció egyben azt is jelenti, hogy Európa legnagyobb gazdasága baloldali fordulatot vett, és ez egyértelműen rossz hír a kontinens populista vezetőinek. Scholzék minden jel szerint nem lesznek annyira elnézőek Orbán Viktorral és Jarosław Kaczińskivel szemben, mint eddig Angela Merkel. Arra kell számítani, hogy az Európai Bizottság is megelégeli a totojázást a jogállamisági klauzula ügyében (egyébként a Handelsblatt információi szerint az EB eldöntötte, hogy még az Európai Unió Bíróságának döntése előtt megindul az eljárás a magyar és a lengyel kormány ellen). Ebből a perspektívából nézve a lengyel alkotmánybíróság sem időzíthette volna rosszabbul ama döntésének a meghozatalát, hogy az EU alapokmánya néhány pontban összeférhetetlen a lengyel joggal. Így ugyanis csak növelte annak az esélyét, hogy a szemafor pirosra váltson akkor, amikor a helyreállítási alapokat kell folyósítani Varsónak és Budapestnek.